Májusban először...

Igen, most sikerül csak ideülnöm és megosztanom veletek élményeim.

A hónap elejét egy jó kis futással kezdtem. Május 1.-én lefutottam 20 kört (8000m), amit édesanyámnak ajánlottam föl a vasárnapi anyák napja alkalmából.

A hét következő napjait pihenéssel töltöttem. Gondoltam, egy kicsit hagyom magam regenerálódni, elvégre az elmúlt napokban elég intenzív volt a mozgás az életemben.

Ezek után vasárnap futottam ismét.

Na, már most, legközelebb nem szabad ennyi pihenést beiktatni, úgy gondolom, hogy nekem nem tett jót. Olyan ez, amikor benne vagy a ritmusban és kiesel belőle egy kicsit, már nem sikerül ugyanazzal a lendülettel folytatni. Szóval elég lett volna max 2 nap pihi, de most már ezt is tudom.

Vissza a futáshoz, vasárnap 18 kört futottam, vagyis 7200m-t. Ennyire voltam képes akkor.

Egy kis plusz élmény:

A futás után elmentünk a városon kívül a Balai hídig, itt gondoltunk egyet, hogy a gáton végigbiciklizünk és valahol Túrkeve határánál lyukadunk ki. Sem én sem Ildi nem ismerte az utat, így nekivágtunk a vakvilágnak.

1 óra tekerés után már kezdtem aggódni, hogy sohasem jutunk ki a pusztaságból. Hozzáteszem tűző napsütés és tikkasztó hőség volt. Kb. két óra elteltével végre találtunk egy aszfaltozott utat, gyorsan rá is tértünk. Itt is elhaladtunk pár kilométert, mire civilizációt találtunk. Az első táblán, amit megláttunk BÉKÉS MEGYE felirat volt. Azt hittem sírva fakadok, csak azt nem tudtam, hogy örömömben, vagy bánatomban.

A két órás biciklizés után várt még ránk közel 30 km, hogy hazajussunk. Mondanom sem kell, hogy fájt mindenünk (lábak, kezek, popó), de messze volt még a cél. Kisújszálláson keresztül már csak pár km volt hátra, hogy elérjük a Túrkeve táblát. Ekkor adta fel a biciklim a szolgálatot. Innentől gyalog folytattam az utamat hazáig. Végül megfáradtan, rákvörösre égve, éhesen és szomjasan hazaértem.

Ma is szerettem volna futni, de jelen pillanatban csak a hason fekvés az egyetlen pozíció amikor nem fáj a leégett bőröm. Remélem holnapra már egy kicsit javul a helyzet, legkésőbb szerdán szeretnék egy hatalmasat futni. Következő cél a 18km.

Addig is „gyógyulgatok”, de így utólag belegondolva nem bántam meg a tegnapi napot, bár ha a puszta közepén kérdeznek meg erről, biztosan más lenne a válaszom. :)