Két hétből egy nap...

Vagyis amit most leírok, azt nem biztos, hogy mindenki el fogja hinni.

Gondoltam, hogy ma is kimegyek futni. Ez így is történt. A terv a következő volt: lefutni a tegnapi távot. Ez azonban meghiúsult.

A 18. kör után éreztem magamban az erőt, így úgy gondoltam, hogy a 20 kör lehet a következő mérföldkő. Szóval a 18. kör után nem bírtam megállni és futottam tovább.

Ezeknél a futásoknál mindig zenét hallgatok, hogy teljesen kizárjam a külső zajokat. Fejben azonban teljesen máshol vagyok. Egy jövőképre gondolok mindig, egy futóversenyre ahol egy nagyon hosszú távot kell lefutnom. Nincs konkrétan meghatározva, hogy mennyit, csak annyi hogy hosszú. A pálya melletti lelátón ott vannak azok az emberek, akik igazán számítanak. A szüleim, a testvérem, a szerelmem, a barátaim mind a pálya szélén ülnek és szurkolnak, hogy meg tudjam csinálni amit akarok. És ez az, ami a sikerhez vezet. Nem hagyhatom cserben azokat, akik bíznak bennem és tudom, ha megcsinálom, nagyon büszkék lesznek rám. És én is az leszek! Talán én leszek a legbüszkébb!

Ezek a gondolatok jártak a fejemben akkor is, amikor a 20. kör végén jártam. De ez sem volt elég. Ott lebegett előttem, hogy a következő célom a 10 km volt és már csak öt kör választ el ettől. Így tovább futottam.

Szóval, ahogy az elején írtam, hihetetlen dolog történt.

MA LEFUTOTTAM A 10km-T 57min 41s ALATT!!!

A köridők 5-ös körökre bontva:

1-5kör: 11min 14s

6-10kör: 11min 41s

11-15kör: 11min 41s

16-20kör: 11min 42s

21-25kör: 11min 21s

Ahogy lefutottam ezt a távot, egy újabb lehetőség nyílt meg előttem. Egy picit el is érzékenyültem, és percekig csak az eget bámultam.

Következő cél a 12km, vagyis 30 kör. Nem tudom mikor és nem tudom hogyan, de meg fogom csinálni!

Nem létezik akadály!