Már csak 1 nap...

… és indulunk a nagy útra! Rengeteg dolgom van még a mai napon.

Meg kell terveznem az útvonalat, hiszen nem jártam még autóval azon a környéken. Azután össze kell próbálnom a ruhákat, mit mivel vegyek föl majd a fotózáson. Azt hiszem ez nem lesz egy egyszerű dolog. Azután megyek és megtisztogatom az autónkat, ráfér egy kis takarítás, mosás! Majd újra haza. Borotválkozás, hajmosás, összepakolás.

Délután elmegyünk anyához, nagy utazás előtt kötelező a megjelenés! Azután jön apa, ahol szintén eltöltünk egy kis időt. Fél 4- kor irány a fodrászat, egy kis fazonigazítás. Estefelé pedig hivatalosak vagyunk Izáékhoz egy kis tanácsadásra, hogy mi várható a fotózáson, és Attila csinál is egy pár képet, csak, hogy szokjam a helyzetet, meg a vakut. Föl kell kötni a gatyát a Grafoto stúdiónak, mert Attila már kész profi fotós, szóval lesz összehasonlítási alapom. :)

Azután haza, biztos lesz még mit csinálni itthon, és korán le kellene feküdnünk, mert reggel 4 óra körül indulás Százhalombattára.

Ja, és be kellene iktatnom még egy edzést is, csak mert a hétvégén sajna nem lesz alkalmam rá!

Hát „röviden” ez vár rám a mai nap, azt hiszem hamar el fog telni, aztán holnaptól egy jó kis hosszú hétvége ígérkezik! Biztosan jól fogjuk magunkat érezni.

Este remélem ide jutok a gép elé és beszámolhatok a ma történtekről!

Addig is szép napot nektek!

Be vagyok sózva...

A héten megyek a fotózásra! Már alig várom. Valószínű, hogy a héten másról sem tudok majd beszélni, csakis arról, hogy egy remek hétvégének nézek elébe.

Bár egy kicsit izgulok is. Találkozhatok a Nonó életmód csoport tagjaival. Nem tudom, hogy hogyan fognak majd fogadni engem. Megfelelek – e az elvárásoknak és valóban olyannak fognak – e látni, mint amilyen vagyok, mint ahogyan az írásaimban megismerhettek.

Teljesen bombaformába akartam magam rázni, ám egy kisebb betegség sajnos keresztbe tett. Így egy – két kilóval nehezebb vagyok a versenysúlyomnál, de azért nem vészes. És így legalább motivál az is, hogy ha tavasz végén, nyár elején lesz egy újabb találkozó, akkor már 120% - osan vehetek részt rajta.

Végre a kicsi párom is új frizurát kap. Ezt kapja tőlem, amiért mellettem állt, amikor már én sem hittem magamban.

Hihetetlen ez az egész. Két évvel ezelőtt, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy fogyókúra verseny győzteseként ilyen sok emberrel ismerkedhetek meg. Nem gondoltam volna, hogy egy életmódváltás ilyen gyökeresen megváltoztathatja az életemet. Bár mindig vannak dolgok, amik vissza akarnak rántani a régi életemhez, de mindig van erőm továbblépni. És ezt az erőt azoktól az emberektől tanultam, akik mindig is bíztak és bízni fognak bennem.

A szeretetnél, a barátságnál, az összefogásnál és a segíteni akarásnál nagyobb erők nem léteznek.

Úgy érzem birtokában vagyok ezeknek az erőknek és pontosan ezért vagyok besózva!

Kivárom az én időm, mert tudom, hogy egyszer el fog jönni!

És akkor elmondhatom mindenkinek, hogy:

„látjátok, megcsináltam!”

Az agy és a test...

Az elmúlt napokban nagyon későn értem haza. Kicsit több a meló is, ezáltal az egyéb ügyes – bajos dolgaimat is kénytelen vagyok eltolni. Emiatt sajnos fölborult az egész rendszerem. Edzéseket nem tudom minden esetben elvégezi, mert túl fáradt vagyok hozzá. Ahhoz, hogy értelme legyen, többet kellene pihenni. A hét elején még viszonylag kipihentebb állapotban még csak csak sikerül, de a hét végén egyszerűen nem megy. Nehéz dolog ezt földolgoznom. Végre kezdtem beállni egy életmódra, erre borul minden.

A mozgáshiány mellé még az étkezésem is megkavarodott. Többet kell ennem, mert a szervezetem igényli a tápanyagot, hiszen valahonnan energiát kell biztosítani neki. Ráadásul este a megszokotthoz képest későn érek haza és néha ilyenkor becsúszik egy kis nem oda illő dolog is.

És mindez a fotózás előtt!

De nem keseredem el. Remélem, hogy hamarosan újra tudom élni a (most már mondhatom azt, hogy) régi életmódomat.

Hiába tudom agyban, hogy mi lenne a tökéletes, ha a testem ki van merülve! Furcsa párost alkotnak, egyik sem működik teljesen jól a másik nélkül.

Mindenesetre jövő hét végén pihenéssel próbálom egy kicsit kompenzálni a dolgot.

Korlátok közé szorítva...

Sajnos mi, akik fontosnak tartjuk az egészséges ételek fogyasztását, nem igazán tudjuk kielégíteni, mondjuk például az édesség utáni vágyunkat.

Hogy miért pont az édesség? Elmondom…

Ma sok volt a meló, utána még ezer dolgom volt és csak 7-re értem haza. A mai nap megmarad pihenőnapnak edzés szempontjából. Ilyenkor „szoktam” egy kis édességet fogyasztani. Azonban hiába megyek be bármelyik boltunkba, sajnos nem tudok valamelyest egészséges édességet vásárolni. És ettől teljesen kész vagyok. Miért ne érdemelhetnénk meg mi is, hogy válogassunk a finomabbnál finomabb nyalánkságok között. Éppen hogy csak egy kis saroknyi területen lehet cukorbetegek számára vásárolni egy – két édesítőt.

Miért nincs a kínálatban például hozzáadott cukor nélküli csokoládé vagy édesítővel és TK lisztből készült aprósütemények.

Nem volt mit tennem, vettem egy zacskó nápolyit, sajnos nagyon szeretem és egy zacskó tökmagot (az esti Barcelona meccshez jól fog jönni). Oké, hogy hála istennek nekem ezek a dolgok már valamelyest beleférnek, de akkor is! Én nem akartam ilyen dolgokat enni, de valahol muszáj volt kompenzálni az édesség utáni vágyat, hiszen ha most ennyit sem engedek meg magamnak, holnap sokkal rosszabb lenne a helyzet. És gondoljunk azokra, akiknek sajnos ez nem megengedhető. Tudom milyen érzés, volt idő, hogy nekem sem lehetett!

Sosem szerettem korlátok között élni. Olyan mintha egy magas kerítést húznának körém és tudom mi van túl rajta, de sohasem hagyhatom el a területet. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezen változtassanak!

Hála a sok lelkes és kitartó embernek egyre szélesebb körben hódít ez az egész életmódváltás.

Talán még megérem, hogy akár a szomszéd utcában lévő kisboltban is vásárolhatok magamnak szénhidrát csökkentett kenyeret vagy péksüteményt és édesítővel készült csokoládék széleskörű választékából válogathatok.

Tudd hol a helyed...

Sokan beleesünk abba a hibába, hogy sok pozitív energiától felbuzdulva nekilátunk egy olyan edzéstervnek és egy olyan étrendnek, amit hosszú távon sajnos nem tudunk betartani. Tudom miről beszélek, hiszen én is jártam már így.

Volt, hogy naponta akartam edzőterembe járni, meghatározni előre, hogy a napi 6 étkezésem miből fog állni, előre meghatározott időben elkezdeni az edzést, utána meginni a megfelelő fehérjeturmixot, vitamint és egyéb táplálék kiegészítőket.

Hamar, illetve időben rájöttem, hogy egyenlőre ez számomra kivitelezhetetlen. (Tapasztalatból mondom, hogy nagyon vissza tudja húzni az embert egy – egy ilyen szembesülés.) Elsősorban anyagi szempontból. Ki lehet jönni gazdaságosan úgy, hogy egészségesen étkezel, de be kell látni, hogy nem feltétlenül fogsz íz orgiákban részesülni. Ne értsen félre senki, nem azt mondom, hogy pénz nélkül nem lehet ízletesen főzni, sütni, de valljuk be, hogyha ki akarunk próbálni olyan ételeket, amik alapanyagai nem mindennaposak, annak ára van.

De a fő probléma nem is ebben rejlik.

A nagyobb gond az, hogy mi, átlagemberek egy munkahelyen vagyunk a hét nagy részében. Manapság ugye nem mi határozzuk meg, hogy mikor akarunk menni dolgozni. Így hiába is tervezzük meg előre például az edzésünk idejét, ha sűrűn közbejön valami. Nem beszélve azokról az előre nem tervezett „kis” apróságokról, hogy beteg lesz a gyerek, esetleg mi leszünk azok… stb.

Irigylem azokat az embereket, és ezt most teljesen jó értelemben mondom, akiknek ez az életük és sikerült az életmódjukat a munkájukká tenni. Bevallom nagy vágyam, egyszer nekem is ezen a vonalon létrehozni valami maradandót.

Tudom, hogy hol van most a helyem. De azt is tudom, hogy hol akarom, hogy legyen évek múlva. És ezért képes vagyok a végsőkig elmenni!

"Ha van erőd belevágni, legyen erőd a végsőkig küzdeni!"

Megkésve bár, de törve nem...

Sajnálom, hogy ilyen későn tudtam jelentkezni, de egy picit el vagyok csúszva. Az edzéseket is kihagytam egy pár napja (emiatt egy kicsit rosszul is érzem magam), de helyette sikerült szombaton este egy remek vacsorán részt vennem, ahonnan utolsó vendégként távoztunk.

Egy szó, mint száz, ma végre sikerült újra fölhúznom az edzőcipőt és kiadni magamból a MAXimumot. Merthogy Insanity Max Interval Circuit volt a menü. Holnapra garantált az izomláz, de nem érdekel! Sőt, már várom is, hogy újra érezzem az izmaimat. Látványosan megnőtt a pocakom, amit gyorsan vissza kell lapítanom, mert két hét múlva megyünk a fotózásra! Addigra újra csúcs formában kell lennem.

Úgy érzem átevickéltem a nehézségeken, a februári letargián és a kedvtelenségen és végre újra látom a boldog jövőt! A héten a párom sajnos délután dolgozik, így elég keveset látjuk egymást. Ez azonban lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit rendezzem a soraimat. A délutáni edzések után és a blogom megírását követően minden nap okosodom, fejlődöm és építkezem. Töretlen lelkesedéssel vetem bele magam a „testépítés” tudományába. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy hosszú folyamat, de türelmes vagyok.

Várom, hogy sok embert megismerhessek, tapasztalatokat cseréljünk, tanuljak és tanítsak! Minden energiámat befektetem ezekbe a dolgokba, mert tudom, hogy ez a világ nekem így lesz kerek.

Idővel elhatalmasodik az egészséges életmód, mindenhol lehet majd kapni egészséges péktermékeket, az emberek valamilyen fitness, aerobic vagy bármilyen más mozgással kapcsolatos tevékenységet fognak űzni és ezeknek a mozgásformáknak a helyszinei közösségeket fognak kovácsolni. 

Szép kis jövőkép. Talán meg sem érem, de azon leszek, hogy bármilyen módon részt vehessek eme remek jövőkép kialakulásának.

Most pedig gyerünk regenerálódni.

"Apró lánggal is hatalmas máglya gyújtható"

Tavaszváró gondolatok...

Kicsit várom a tavaszt. Kicsit elegem van már a télből. Kicsit vágyódom a természetbe!

Gondolom, sokan vagyunk így ezzel. Eléggé visszavet ez a február mindenben. Hozzáteszem, hogy a munkám miatt sem jut annyi idő magamra (sajnos). Elmaradnak az edzések és többet is eszem egy picit. De ma itt nálunk már láttam a tavasz első jeleit. Délután szépen sütött a nap. Egy kicsit még le van gyengülve, de majd őt is rávesszük egy jó kis Insanity - re. Két hónap és olyan ereje lesz, mint még soha. És természetesen nekem is. Félreértés ne legyen, nem adtam fel a céljaim, csak most stagnálok. Egy pár nap erőgyűjtés következik.

Azután belecsapunk a lecsóba! Amint az idő engedi, elkezdek minimum heti kétszer futni. Ehhez hozzájönnek az erősítő edzések, amit talán már konditeremben fogok tudni végezni. A maradék szabadnapokat pedig kitöltöm egy kis cardio – val és pihenőnappal.

De a pihenőnapokra is vannak tervek. Várom, hogy ebben az évben először el tudjak menni horgászni. Hihetetlen jó érzés, amikor egy erős halat fáraszthatok, tudván, hogy bármikor legyőzhet, ha nem vagyok elég türelmes és okos. Amikor partra segítek egy halat és megtörténik a fotózás, örömmel juttatom vissza éltető elemébe! Nem vagyok nagy halevő, nem is ezért horgászom. Azt az érzést viszont nem tudom leírni, amikor meghallom az elektromos kapásjelző hangját. Az adrenalin az egekbe szökik!!! Ebből is látszik milyen nagyszerű dolgokat képes adni a természet nekünk földi halandóknak.

Egy szó mint száz, legyen végre tavasz!

Addig is tegyünk meg mindent az egészségünkért, táplálkozzunk helyesen és mozogjunk rendszeresen.

Én is ezt fogom tenni!

Mindent bele....

Nahát, ma aztán tényleg mindent beleadtam. Az egész napom úgy telt, hogy teljesen le voltam gyengülve, egyszóval nagyon fáradtak éreztem magam.

Aztán hazaértem, ettem pár falatot (két – három szelet csirkemell sonkát, egy pár kanál rizzsel), pihentem egy órácskát és elkezdődött az edzés. Megígértem a beteg kolléganőmnek, hogy helyette is fogok ma mozogni! És ez így is történt!

Nem tudtam, hogy ma mit fogok tornázni, belenéztem az Insanity videókba és meg is lett a kiválasztott. A mai komplett edzés videó neve: Max Cardio Conditioning! Remek kis összeállítás! A végsőkig harcoltam és meglepetésemre nagyon jól bírtam a végéig. Olyannyira, hogy ahogy befejeztem utána azonnal beraktam a Cardio Abs – t is, csak hogy a hasamat is megedzem egy kicsikét.

Összesen 63 perc! Egy órácska a napból!

Alig várom, hogy egy kicsit jobb idő legyen, hiszen beindul a futószezon. Egy szép vasárnap délelőtti futás és egy délutáni Insanity vagy P90X bearanyozza az egész hetet!

Mindenkinek javaslom, hogy MINDENT BELE, de tényleg. Nincs is jobb egy fárasztó és kőkemény edzés után büszkén a tükörbe nézni és azt mondani, hogy:

Ma is megcsináltam!

A sport jótékony hatása...

Bizonyára rengetegszer hallottátok már, hogy a sportnak mennyi jó tulajdonsága van. Tudományosan alátámasztott álláspontok, kémiai képletek, melyek végbemennek a testünkben… stb.

Most nem ezeket szeretném leírni, hiszen ezeknek a dolgoknak bármelyik pillanatban utána lehet nézni az interneten.

Én a saját tapasztalatomat szeretném ezzel kapcsolatban elmondani:

Az utóbbi napokban egy kisebb letargiába kerültem, hogy miért is az igazából a mondanivaló szempontjából lényegtelen. Képtelennek éreztem magam, hogy bármilyen fajta pluszmozgást is csináljak. Sőt egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz, ha fölfalok egy halom csupa egészségtelen dolgot. Egy olyan mélypontba kerültem, amiben azt hiszem már sokan jártunk. A mai nap azonban erőt vettem magamon. Reggel a tükörbe néztem és azt kérdeztem: Normális vagy te? Mindent feladnál néhány rossz napért? Ekkor tudtam, hogy mi az, ami segíthet. Semmi más, csakis a mozgás. Sajnos meg kellett várnom a délutánt, mert reggel dolgozni kellett menni. Egész nap azon járt az agyam, hogy milyen jól fog esni végre egy jó kiadós edzés. Hazamentem, megettem a maradék haszontalan élelmiszert, vagyis megtisztítottam a konyhát, így újra egészséges ételek és alapanyagok vannak csak jelen. Vártam egy órácskát, hogy mégse tele gyomorral áljak neki az edzésnek, és végül nekiláttam!

Felemelő érzés volt. Minden egyes izzadságcseppben éreztem azokat a méreganyagokat, amiket az elmúlt pár napban bevittem a szervezetembe. Éreztem, ahogyan távoznak belőlem. És nem akartam abbahagyni!

És nem is fogom! Bizonyára életem során lesznek még ilyen pillanataim, de tudni fogom, hogy a sport, a mozgás, a fittness, a testépítés vagy nevezzük, aminek akarjuk, mindig ott lesz velem, hogy segítsen átvészelni ezeket az időszakokat.

Mondhatnak akármit, a saját testem nem hazudik! Neki csak én hazudhatok. Régen folyamatosan azt tettem, de megérdemli, hogy mindig őszinte legyek vele!

Reggeli gondolatok...

Ma korán keltem. Nem kell mennem dolgozni, de mégsem tudtam aludni. Az elmúlt napokban különböző akadályok nehezítették az életem. Úgy gondolom, hogy már mindenkinek volt része ilyesmiben.

Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy mindent jól csinál? Vajon az az út, amit eddig helyesnek gondolt, az valóban a jó út? Nem egyszerű ezeken a dolgokon túltenni magát az embernek. De azt hiszem, hogy ezért vagyunk emberek.

Szeretném, ha mindenki látná, hogy én sem vagyok más, nekem is vannak gondjaim, nekem sem fenékig tejfel az életem, de ezekkel a dolgokkal együtt kell élni. A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Ha jobban belegondolunk az életmódváltás is egy ilyen folyamat. El kell fogadnunk, hogy az egész életünket végig fogja kísérni és lehet, hogy sokszor érezzük majd azt, hogy mi erre nem vagyunk képesek. Vannak és lesznek olyan emberek, akik irigységből vagy csak önvédelemből fognak minket hátráltatni az elérni kívánt cél felé vezető úton.

Szeretném, ha az írásaim erőt és önbizalmat adnának azoknak az embereknek, akik elvesztették a hitüket ebben az egészben.

Egy kis elvonulás és elmélkedés után rájöttem arra, hogy én mindent jól csinálok. Legalábbis azt biztosan, ahogy az életemet próbálom jó irányba terelni. Amit elértem, azt már senki nem veheti el tőlem. Ezeket a dolgokat nem lehet pénzért megvásárolni. Nem kértem segítséget senkitől, mindenki, aki segített önmagától, csak egyszerű jólelkűségből és szeretetből tette. Próbálom ezt a szeretetet úgy megköszönni, hogy én is segítek azoknak az embereknek, akiknek szüksége van a támogatásra.

Ilyenkor látok tisztán.

Boldog vagyok! Van szerető párom, vannak barátaim, lefogytam 40kg – ot, egészséges életet élek, rendszeresen sportolok! Másra nincs is szükségem!

A mai nap meglátogat Budapesten élő gyermekkori barátom a leendő feleségével. Valószínű kilátogatunk a ma tartandó Kevi Böllértalálkozóra. Egy szép napot töltünk el együtt így négyen.

Azt hiszem nincs okom panaszra. A világ legszerencsésebb embere vagyok. Jövő héttől pedig még egy lapáttal ráteszek. A befektetett munka meg fogja hozni a gyümölcsét! Nem állíthat meg senki!

Korábbi bejegyzésemben olvashattátok az örök klasszikust, amit ennek a kis írásnak a végére szintén lejegyeznék:

„Ami nem öl meg, az megerősít!”

Önismeret 2...

Az előző önismeretről szóló írásomban írtam arról, hogy másfél hete tartom a súlyomat. Jelentem a súlyom szinte dkg – ra pontosan ugyanannyi, mint három héttel ezelőtt. Szóval a súlytartásos részt azt hiszem, kezdem kapizsgálni. Bár igazi eredményről minimum fél év múlva számolhatok be, de azt hiszem menni fog a dolog.

Az az érdekes, hogy az elmúlt időszakban voltak kisebb kilengéseim. Persze nem nagy dolgokra kell gondolni, olyanokra például, mint hogy szüleimhez elmentem délután és ott megettem 5 -6 szelet normál nápolyit, vagy, hogy megettem napközben két – három kocka normál csokit, este, ha éhes voltam, akkor volt úgy, hogy rizs formájában szénhidrátot is ettem, annak ellenére, hogy tudom, hogy este már nem kellene.

Mindezek mellett természetesen rendszeressé vált az intenzív edzés. Itt sem kell már mindent percre pontosan betartanom. Ezt úgy értem, hogy elvileg ma kellett volna edzenem és holnap pihennem, de már megtehetem azt, hogy ezt a két napot fölcseréljem, vagy esetleg két napot kihagyjak (bár ezt lassan már elképzelhetetlennek tartom, hiszen nem is érzem jól magam, ha nincs meg a napi mozgás). Már magamtól csinálom az edzéseket, nem egy előírt séma alapján, csupán az eddigi ismereteimre alapozva. Ja és büszke vagyok rá, hogy a meglévő összes videónkból összeállítottam egy 4 hetes edzéstervet a páromnak. Valahogy így néz ki:

Vissza a gondolathoz, ha sikerül (és miért ne sikerülne) hosszabb távon tartanom ezt az állapotot, következő lépésben egy kis izmot szeretnék fejleszteni. Azt talán egy picivel nehezebb lesz megvalósítanom, de menni fog az is.

Ne akarjon senki rám hasonlítani, én csak egy példa vagyok előttetek. Ne akarjatok mindent pontosan ugyanúgy csinálni, mint én, mert lehet, hogy nektek nem ez a módszer válik be. Saját tapasztalatokat tudok leírni nektek, ami van akiknél 100% - ban működik, de van akiknél nem. Törekedjünk mindig a legjobbra és találjuk meg azt a módszert, ami önmagunknak a legjobb.

Természetesen a hatásos módszerek mindenkire jó hatással lesznek. Én csak azt mondom, hogyha 20 kg – tól akarunk megszabadulni, ne elégedjünk meg 19,5 kg –mal! Vagyis ismerjük meg, vagy inkább ki, hogy mire hogyan reagál a szervezetünk és, hogy a testünknek mi a legjobb!

Nekem sem magamtól ment, rengeteget tanultam, tanulok tőletek.

Ismerj meg másokat, hogy megismerhesd önmagad!

A nyári tervek...

Elég sok mindent tervezek a nyárra. Biztosan lesz olyan is, ami nem fog megvalósulni, de ezt egy cseppet sem bánom, habár azon leszek, hogy minden sikerüljön! A rengeteg „munka” mellett szeretnék azért egy kis pihenéssel is tölteni egy kevéske időt.

Elsősorban párommal szeretnék egy kicsit kikapcsolódni és elvonulni a világ elől. Erre van is egy alkalmas hely Tószegen, édesapám nyaralójában. Két kis faházikó van a telken egy tóparton. Volt alkalmunk két évvel ezelőtt eltölteni egy hetet ott. Nagyon jó volt elvonulni a világ elől! Reggelente madárcsicsergésre ébredni, jót reggelizni a friss levegőn, nagyokat sétálni a tó körül és kiüríteni a fejemből mindent. Lélekben már ott vagyok.

Aztán tervbe van, hogy kedves kis kolléganőmmel és párjával, esetleg még egy - két jó baráttal eltöltenénk ott egy hétvégét. Este bográcsozás illetve grillezés, egy – két jó hideg söröcske, másnap finom reggeli, fényképezés, marhulás + jókedv!

Ezt akár vehetik meghívásnak is, szóval tessék otthon közölni és úgy tervezni a nyarat. Remélem ők is benne lesznek.

Most ezek a dolgok járnak a fejembe.

Persze addig is formába kell szedni magam, szóval hajrá P90X és Insanity! Kerekedjenek a vállak, dagadjanak a bicepszek, kockásodjanak a hasak és keményedjenek a combok!

A közösség ereje...

Egy pár szót szeretnék szólni azokról az emberekről, akiknek ezt az egész blogírást köszönhetem.

Már említettem, hogy a Nonó életmódos fogyókúra verseny nagy hatással volt rám.

Emlékszem, hogy kolléganőm említette meg ezt az egészet nekem. Jelentkeztem is a csoportba, de legelőször elutasították a kérésemet és egy üzenetet kaptam Nonótól, amiben kérdezett, hogy valóban ide szerettem volna jelentkezni? Merthogy eddig csak női taggal rendelkezett ez a kis közösség. De én kitartottam az álláspontom mellett. Egy kisebb közvélemény kutatás zajlott a véleményekről és végül is mindenki szeretettel fogadott a csoportba, mint az egyetlen fiút!

Eleinte nem igazán mertem kommentálni semmit, hiszen azt sem tudtam, hogy zajlanak itt a dolgok. Aztán az eredményeim láttán kezdtek érdeklődni utánam az emberkék.

Ez után szinte kötelességnek tartottam, hogy szóljak egy - két szót az oldalon. Meglepetésemre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Szép fokozatosan elérkezett az idő, amikor külön nekem szögeztek kérdéseket. Azt hiszem életem egyik meghatározó élménye, hogy csatlakozhattam ehhez a kis társasághoz. Külön öröm számomra, hogy a következő fogyókúra versenyen egy kisebb fiú versenyzőbrigád jelentkezett. Ekkor éreztem, hogy tettem valamit a csoport érdekében, azért, hogy még népszerűbbek legyenek, legyünk.

Külön hangsúlyoznám, hogy minden dicséret és elismerés Nonót illeti meg, nélküle talán sokan még most is keresnénk az utunkat.

Egy kis idő után egy másik csoport felkeresett azzal a kéréssel, hogy legyek tag náluk. Nem tudom leírni mit éreztem, de nagyon boldog voltam. Az Insanity csoport új lehetőségeket nyitott meg számomra.

Sokan kérdeznek dolgokat, érdeklődnek, esetleg segítséget kérnek.

Azt hiszem, erről szól egy közösségi oldal. A segítségnyújtásról, arról, hogy meghallgassuk egymást, és nem azért mert muszáj, hanem mert tényleg számít nekünk a másik.

Nap, mint nap ezekből az emberekből merítek erőt a blogom megírásához, úgyhogy egy kicsit az ő érdemük is ez az egész.

Itt szeretném megköszönni minden egyes olvasómnak az érdeklődést és a bizalmat. Ígérem, azon leszek, hogy minél jobb, minél több legyen számotokra ez a napló!

Ch + Brutál edzések...

Az elmúlt napokban már jeleztem, hogy egy kicsivel megnöveltem a szénhidrátot, merthogy növelni szerettem volna a teljesítményt.

Jelentem sikerült! 

Én magam sem gondoltam volna, hogy ez tényleg ennyire működhet. Bár a versenyben elért súlyomhoz képest följött 5 kg, de ezt egy cseppet sem bánom. Mivel többet eszem egy kicsit, ezáltal az Insanity - t és a P90X-et is sokkal nagyobb erőkifejtéssel tudom megcsinálni, ráadásul szerintem egy picit jobban is látszik az izom egy – két helyen, vagyis sikerült egy kis izmot fölszednem.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy valami azonban, ha minimálisan is de zavar. A hasamat csakis kő kemény diétával lehet olyanná varázsolni, amilyenné szeretném. Ezt el kell fogadnom, nincs mese. Az izomtömeg növelés és a diéta egyszerre nem megy. Mindezek mellett úgy vettem észre, hogy nagyon fontos a zsírszegény táplálkozás. Nálam hamar észrevehető volt, ha egy kicsit zsírosabb kaját ettem.

Szóval a mostani koncepció a következő:

-           egy – két kilót fölszedni izomban

-           egy rövidebb diétás időszak, szálkásítás

-           rengeteg edzés, persze rendszeres regeneráció mellett

Az elmúlt két napban egy Insanity - Max Interval Circuit – on és egy P90X – Legs & Back + AB Ripper X en vagyok túl. Eszméletlen jól esik a mozgás és élvezem, hogy a maximumot ki tudom hozni magamból. A nyár elejére remélem sikerül még formálódnom, én mindent megteszek az ügy érdekében. Tudom, hogy sikerülni fog, miért ne sikerülne.

Fejben már eldöntöttem…