Az első hét után...

Kijelenthetem, hogy egy remek héten vagyok túl.

Újra embernek érzem magam. Újra keresem a kihívásokat és újabb terveim vannak. Várom a következő hetet, hogy ismét a legnagyobb elszántsággal bele vethessem magam az intenzív edzésekbe. Hiába, nekem ez lett az életem.

Most biztos sokan mondják, hogy nagy szavakat használok, meg hogy úgysem úgy lesz az, ahogyan elképzelem. Lehet, hogy valóban nem úgy fog alakulni az életem, ahogyan elterveztem, de abban biztos lehet mindenki, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a tervek ne csak tervek legyenek, hanem az életem részei.

Sok mindenre megtanított engem az új életmód. Megtanultam küzdeni a dolgokért, most már tudom értékelni a befektettet munkát. Megtanultam pozitívan látni és élni az életemet. Megtanultam, hogy az összefogás és a közös életszemlélet segíthet az embereknek. Megtanultam tisztelni és fölnézni a másikra és megtanultam nem lenézni a másikat. Megtanultam, hogy mikor mit ehetek és hogy melyek a legjobb edzésformák. Megtanultam örülni a sikereimnek és mások sikereinek.

Azonban a tanulásnak még korán sincs vége.

Minden egyes felülésnél és fekvőtámasznál csak egy valami jár a fejemben, mégpedig az, hogy mindent tudni akarok erről az életmódról.

26 éves vagyok. Talán túlkésőn kezdek bele ebbe az egészbe. Sajnos mostanra jött meg az eszem. Mindezek ellenére elszánt vagyok és tudom, hogy sokan segítenek a céljaim elérésében.

Ezekkel a gondolatokkal kezdek neki a jövő hétnek és leszek még intenzívebb, még kitartóbb.

„Soha nem leszel magaddal 100%-osan megelégedve.

De ahhoz, hogy közelíts ahhoz, 100%-osan oda kell tenni magad!”