Megint hétfő...

… aminek kifejezetten örülök.

Tudom, most sokan furcsán néznek ezekre a szavakra, de én tényleg örülök. Újra edzhettem egy jót! Már túl vagyok rajta és egyre jobban élvezem. De ezt már mondtam, azt hiszem, szavakkal már nem lehet fokozni.

Éppen örömmel látom, hogy Nonó egy tábort akar szervezni nyárra. Amolyan „fitteset”! Kimondottan boldog lennék, ha összejönne, hiszen nem volt még alkalmam együtt edzeni más emberekkel, de szívesen kipróbálnám. Nem mellesleg beillene egy amolyan nyaralásféleségnek is. Mint már régebben említettem vizuális típus vagyok, így már magam előtt látom az egészet. A szívem fájdul bele, amikor eszembe jut, hogy milyen messze van még! Minden esetre remélem sikerül összehoznia ezt az egészet, egy biztos, tőlem minden támogatást megkap!

Addig is marad a testedzés. Elvégre június 1.-jén hivatalosak vagyunk a gyermekkori barátom esküvőjére és addigra bomba formában kell lennünk.

Ezek után a pozitív történések után, ki az, aki azt meri állítani, hogy ez a hétfő borzalmas. Hát én biztosan nem, és így indulok neki a keddnek is, és az egész hétnek, sőt az egész életnek!

Bár ez nem egy Unicum reklám, de

„csak pozitívan!”