Egy kis inspiráció...

… azoknak, akik egy kicsit mélyponton vannak.

Bizonyára, aki olvassa a blogom tisztában van vele, hogy nekem sem megy minden simán.

Már lassan egy hónapja túl vagyok a mélyponton, és tudom, hogy nem egyszerű felállni.

De mégis sikerült.

Az embernek el kell gondolkodnia azon, hogy miért küzd. Mindenki sportos, vékony, egészséges és fitt szeretne lenni. Aki már életében bármikor is elkezdett valamilyen fogyókúrát, edzéstervet vagy akár egy diétát, biztosan tudja, hogy nem kis áldozattokkal jár a várva várt eredmény. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb. Nagyokat enni, nassolni mindenféle rossz minőségű édességet, zsírban tocsogó, rejtett cukrokkal telepakolt hamburgereket, pizzákat, búzaliszttel készült tésztákat… stb., vagy jókat enni, napi ötször étkezni, zsírszegény, cukornélküli húsokat, zöldségeket és szénhidrát csökkentett tésztákat fogyasztani.

Szóval mindenképpen kell egy cél, és ha ez már megvan, akkor tudnunk kell áldozatot hoznunk, hogy ezt a kitűzött célt bármi áron elérjük. E nélkül nem megy. Ha tökéletes alakot szeretnénk nincs lazítás, nincs „ennyi még belefér”.

Én is azt hittem, hogy egy – két hónap belefér. De gyorsan változott a testem az edzéshiány és az egyre több vacak élelmiszer miatt. Visszagondoltam régi önmagamra és elrettentem, hogy újra olyan lehetek, amilyen voltam.

Mindenkinek vannak mélypontjai. Ilyenkor beszélnünk kell olyan emberekkel, akik erőt tudnak adni a folytatáshoz. Olvassunk minél több egészségről, mozgásról, életmódról való cikkeket, írásokat, és ha egy kicsit is bűntudatunk van attól, amit rosszul csinálunk, ne a krémesekbe, csokoládékba, fagylaltokba meneküljünk, hanem gondoljunk arra, hogy az elhízott, elhanyagolt testünket látva bánatunkban, vagy néhány hónap múlva a megedzett, vékony és sportos testünket látva örömünkben fogunk sírni.  Hiszem, hogy egyre több ember hisz saját magában és ez még több erőt ad másoknak, akik még nem mertek belefogni az egészséges életmódba.

Remélem tudtam egy kis lökést adni azoknak, akiknek erre volt szükségük.

Következő írásomban a fehérje rám gyakorolt hatásáról írok egy pár sort, de most irány edzeni!

Újra a régi...

Tudom, hogy rég nem írtam és nincs mellé beszélés, egyszerűen nincs rá időm.

Hála az égnek munka van dögivel, így nem panaszkodom ezen a téren. Szeretnék többet megmutatni magamból és tudom, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy minél többször jelentkezem. Higgyétek el rajta vagyok az ügyön, de nem egyszerű!

Azonban van itt egy fontosabb dolog is. Újra elkezdtem az edzéseket. Hihetetlenül le tud gyengülni az ember pár hét alatt, és hihetetlenül nehéz újra a régi formádat hozni. De ez legyen azok gondja, akik elhanyagolták a testüket (ezt legfőképpen magamra értem).

De újra felálltam. Újra élvezem az edzéseket. Hozzáteszem, hogy most nem a fogyás a legfőbb célom, hanem az alakformálás és ezt csakis kőkemény edzésekkel érhetem el.

Az étrendben is kipróbáltam egy új dolgot. Nonó 5 napos étrendjét követtem egy hétig és be kell hogy valljam az 5 nap alatt egyszer sem voltam éhes. Hihetetlenül jó az étkezések elosztása és a kalória, illetve a szénhidrát bevitel mértéke. Nincs mit hozzáfűznöm, egy remek étrend született!

Mindamellett az edzéseket is tudtam csinálni maximális erőbedobással. Szóval nálam csillagos 5-ös.

Most megyek, mert kezdek fölszáradni az edzés után, irány egy jó kis zuhany, holnap pedig valószínű Insanity következik.

Remélem mihamarabb tudok majd jelentkezni, addig is irány mindenki mozogni!!!

Amikor azt hiszed, hogy minden a tiéd...

Először is szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit cserbenhagytam. Mindenkitől, aki a mai napig nézegette a blogom abban a reményben, hátha új bejegyzést talál. Mindenkitől, akinek sikerült erőt adnom ahhoz, hogy legyőzze önmagát. Mindenkitől, aki nekem segített abban, amit elértem. Mindenkitől, aki bármilyen formában is részt vett az életemben legyen az aktív vagy passzív jelenlét.

Bocsánat a páromtól, akit sajnos sikerült magammal rántanom a rosszba. Bocsánat a Nonó életmód csoporttól és Nonótól, akik nélkül nem élhettem volna át életem legszebb időszakát. Bocsánat a családtagjaimtól, akiknek mindig úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Bocsánat a kolléganőmtől, akit a biztatásom serkentett egy nemes cél eléréséhez.

A teljesség igénye nélkül bocsánatot kérek MINDENKITŐL!

És hogy miért is kérek most bocsánatot?

Elszaladt velem a ló. Amikor azt hittem, hogy engem már tényleg nem tud legyőzni semmi, akkor estem a legnagyobbat.

A történet elejét egy jó páran már jól ismerik. Szép sikereket értem el a fogyásban illetve az életmódváltásban. Ment is minden a maga módján.

Aztán egyszer csak elkezdtem egy kicsit lazulni. Egyre több volt a bűnös étel, egyre többször maradtak el az edzések, míg végül már nem érdekelt az egész. Legalábbis azt hittem. Legbelül mindig motoszkált valami, hogy nem vagyok normális, azért amit most művelek. De nem érdekelt, elkezdtem kifogásokat gyártani.

„Majd egy-két nap múlva visszaállok! Majd a jövő héttől újra edzek és normálisan táplálkozom. Majd a hónap végén tényleg minden úgy lesz mint régen”

Meg kell osztanom veletek valamit.

Sok dolgot elhatároztam magamban, hogy mik azok a tervek, amiket mindenképpen meg fogok csinálni ezen a nyáron. Rengeteg tervem volt. Azonban rá kellett jönnöm, hogy sem az időm sem a pénzem nem engedi meg, hogy ezeket a terveket megvalósítsam. Magamnak sem mertem bevallani, de egyfajta kisebb lelki válságba kerültem emiatt. Próbáltam a külvilágnak nem mutatni ezeket a dolgokat (több-kevesebb sikerrel), én valahogyan mindig is magam oldottam meg ezeket a problémákat. De ez most rajtam is túltett. A párom is szeretett volna segíteni, de igazából akkor még nem tudtam megfogalmazni mi is az én igazi bajom. Illetve valószínű, hogy már akkor tisztában voltam vele, de nem hogy neki, még magamnak sem mertem bevallani.

Ez az egész egy hónapja kezdődött, de olyan mintha egy évtized lett volna.

Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy kg-ban nem annyira veszélyes a különbség, még így is sikerül 80 kg alatt maradnom, 75-78kg között ingázok. A testem azért egy csöppet átalakult (azért nem kell szörnyű dolgokra gondolni, egy pár centiről van szó) az edzések kihagyása miatt.

Most talán úgy érzem, hogy újra képes vagyok arra, amit már egyszer sikerült elérnem. Tudom, hogy az okos ember nem a saját kárán tanul, és azt hiszem ez egy jó lecke volt az élettől! 

Bár még nem érzem magam 100%-osan elszántnak, de ahogyan eszembe jutnak a dicsérő szavaitok, a korlátaim átlépése és természetesen a rengeteg szeretet, azt hiszem sikerül majd fölállnom és megmutatnom, hogy ki is vagyok én valójában.

Ha nem veszitek sértésnek kérnék mindenkitől egy kis bíztatást! És a bocsánatkérés mellé mindenkinek tartozom egy hatalmas KÖSZÖNÖM-mel is!

Májusban először...

Igen, most sikerül csak ideülnöm és megosztanom veletek élményeim.

A hónap elejét egy jó kis futással kezdtem. Május 1.-én lefutottam 20 kört (8000m), amit édesanyámnak ajánlottam föl a vasárnapi anyák napja alkalmából.

A hét következő napjait pihenéssel töltöttem. Gondoltam, egy kicsit hagyom magam regenerálódni, elvégre az elmúlt napokban elég intenzív volt a mozgás az életemben.

Ezek után vasárnap futottam ismét.

Na, már most, legközelebb nem szabad ennyi pihenést beiktatni, úgy gondolom, hogy nekem nem tett jót. Olyan ez, amikor benne vagy a ritmusban és kiesel belőle egy kicsit, már nem sikerül ugyanazzal a lendülettel folytatni. Szóval elég lett volna max 2 nap pihi, de most már ezt is tudom.

Vissza a futáshoz, vasárnap 18 kört futottam, vagyis 7200m-t. Ennyire voltam képes akkor.

Egy kis plusz élmény:

A futás után elmentünk a városon kívül a Balai hídig, itt gondoltunk egyet, hogy a gáton végigbiciklizünk és valahol Túrkeve határánál lyukadunk ki. Sem én sem Ildi nem ismerte az utat, így nekivágtunk a vakvilágnak.

1 óra tekerés után már kezdtem aggódni, hogy sohasem jutunk ki a pusztaságból. Hozzáteszem tűző napsütés és tikkasztó hőség volt. Kb. két óra elteltével végre találtunk egy aszfaltozott utat, gyorsan rá is tértünk. Itt is elhaladtunk pár kilométert, mire civilizációt találtunk. Az első táblán, amit megláttunk BÉKÉS MEGYE felirat volt. Azt hittem sírva fakadok, csak azt nem tudtam, hogy örömömben, vagy bánatomban.

A két órás biciklizés után várt még ránk közel 30 km, hogy hazajussunk. Mondanom sem kell, hogy fájt mindenünk (lábak, kezek, popó), de messze volt még a cél. Kisújszálláson keresztül már csak pár km volt hátra, hogy elérjük a Túrkeve táblát. Ekkor adta fel a biciklim a szolgálatot. Innentől gyalog folytattam az utamat hazáig. Végül megfáradtan, rákvörösre égve, éhesen és szomjasan hazaértem.

Ma is szerettem volna futni, de jelen pillanatban csak a hason fekvés az egyetlen pozíció amikor nem fáj a leégett bőröm. Remélem holnapra már egy kicsit javul a helyzet, legkésőbb szerdán szeretnék egy hatalmasat futni. Következő cél a 18km.

Addig is „gyógyulgatok”, de így utólag belegondolva nem bántam meg a tegnapi napot, bár ha a puszta közepén kérdeznek meg erről, biztosan más lenne a válaszom. :)

Újabb csúcs...

A tegnapi pihenő után ma ismét megmérettettem magam.

A mai nap egy kicsit hamarabb jöttem el a munkahelyről, gondoltam ez egy jó alkalom, hogy kimenjek futni. A meleg miatt nem akartam korán menni, ezért egy picit lepihentem, ami alvásba torkollott. Fél négy után sikerült föleszmélnem és már pakoltam is össze, hogy mehessek futni.

Így olyan 4 óra után ki is értem a pályára, egy kis bemelegítés és indultak a körök. Nem tudtam mennyit fogok futni, de már az elején éreztem, hogy jól fog menni a dolog. Amiért hamarabb eljöttem a melóból, kolléganőm mondta, hogy „ezért fussál vagy 40 kört”.

Jelenteném, hogy a teljesített körök száma kereken 40, azaz a mai futásom eredménye: 16km!!!

Ideje: 1óra 34perc 7másodperc, átlag kb. 11perc 45másodperces 5-ös körök. Egy kicsit lassabb, mint múltkor, de azért a táv is hosszabb volt.

Nagyon boldog vagyok és nagyon fáradt. De sikerült ismételten legyőznöm saját magam.

Nem tudom, hogy mi lesz a továbbiakban, sajnos egy vérhólyag lett a jobb lábam középső lábúján a köröm alatt. Nem merem kiszúrni, mert csak fájdalom lesz utána egy darabig.

Kellene már vennem egy igazi futócipőt, de sajnos ez még várat magára. Na, majd látom, most semmiképpen nem akarom abbahagyni ezt a dolgot, hiszen még messze a végcél. Remélem mihamarabb elmúlik a hólyag és újra 100%-os lehetek. Következő tervezett futás május 1. Majd meglátjuk mi lesz.

"1 nap nem elég arra, hogy elérd az álomalakot.

Viszont 1 nap alatt nem is veszítheted el, ha már elérted!"

Lazítás...

Tegnap nem futottam sokat, 10 kör ment le, vagyis 4km.

Nem volt célom az újabb csúcs elérése, bár azt hittem egy kicsivel többet tudok majd teljesíteni. Hozzáteszem, hogy nagyon meleg volt, és ez egy kicsit hozzá is járult az egészhez. Most már tudom, hogy jobban fel kell erre a forróságra készülni.

Szóval tényleg egy kis laza 10 kör volt. Nem is akartam teljesen elfáradni, mert este legénybúcsúba voltam hivatalos. Nagyon jó volt, volt sok feladat, meg azért az alkoholfogyasztás sem volt elhanyagolható. Azért sikerült túlélni az estét, bár az elbúcsúztatott legénnyel még nem beszéltem.

Minden esetre jól esett egy kicsit ellazulni és kikapcsolódni. Most még nagyobb lendülettel lehet folytatni a kitűzött cél felé vezető utat.

Mai nap pihenés, elmegyünk anyához, utána pedig apához is.

Holnap délután pedig újra irány a pálya!

Nincs lehetetlen...

Nos, csütörtökön a blogom megírását követően, ki is mentem futni.

Nem mértem időt és nem volt meghatározva, hogy mennyit is fussak. Gondoltam majd alakul. Ami nagyon pozitív volt, hogy egyre többen járnak ki futni és ezt jó látni. Rajtam kívül még vagy 7-8 emberrel találkoztam. Biztatnék mindenkit, hogy csatlakozzon a futók népes táborához.

Visszatérve a futásomra, nagyon jól éreztem magam közben és tényleg öröm volt számomra ez a futás. De nem kerülgetem a dolgot, hatalmas büszkeséggel és elégedettséggel jelentem be új csúcsomat, a 30 kört, ami annyit tesz, hogy 12km-t tettem a lábaimba.

Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar sikerül és ettől még elszántabb lettem. Tudom, hogy sikerül még az idén lefutnom a 21km-t.

Az előző bejegyzésemet annyival korrigálnám, hogy a 7 nap alatt lefutott táv összesen kereken 43km.

Most indulok egy újabb „örömfutásra”, hogy mi lesz a vége, azt még én sem tudom, de mindenképpen be fogok róla számolni.

Újabb futás...

Tegnap nem a tervezett szerint mentek a dolgok.

Beterveztem, hogy legalább a 10 km-t le fogom futni, de nem sikerült. A 25 kör helyett „csak” 22-t sikerült teljesítenem, így a megtett táv 8800m volt.

Ami nagyon érdekes, hogy nem a tüdőm fáradt ki, hanem a lábam. Az Insanityvel hihetetlen állóképességre tettem szert, így egy kicsit bosszantott is a dolog.

Hozzáteszem, hogy a futásom elején voltak zavaró tényezők, így az időt sem tudtam rendesen lemérni, fejben egy kicsit szétestem.

Azonban egyáltalán nem vagyok letörve, hiszen úgy gondolom, hogy ez is szép teljesítmény. 7 nap alatt lefutottam 31km-t, ami van, akinek gyerekjáték, de nekem hatalmas büszkeség.

Szóval semmi képpen nem adom fel a futást,

küzdök a céljaimért és lehetséges,

hogy ma is ki fogok menni a pályára egy „örömfutásra”,

egy pár kilométer erejéig.

Két hétből egy nap...

Vagyis amit most leírok, azt nem biztos, hogy mindenki el fogja hinni.

Gondoltam, hogy ma is kimegyek futni. Ez így is történt. A terv a következő volt: lefutni a tegnapi távot. Ez azonban meghiúsult.

A 18. kör után éreztem magamban az erőt, így úgy gondoltam, hogy a 20 kör lehet a következő mérföldkő. Szóval a 18. kör után nem bírtam megállni és futottam tovább.

Ezeknél a futásoknál mindig zenét hallgatok, hogy teljesen kizárjam a külső zajokat. Fejben azonban teljesen máshol vagyok. Egy jövőképre gondolok mindig, egy futóversenyre ahol egy nagyon hosszú távot kell lefutnom. Nincs konkrétan meghatározva, hogy mennyit, csak annyi hogy hosszú. A pálya melletti lelátón ott vannak azok az emberek, akik igazán számítanak. A szüleim, a testvérem, a szerelmem, a barátaim mind a pálya szélén ülnek és szurkolnak, hogy meg tudjam csinálni amit akarok. És ez az, ami a sikerhez vezet. Nem hagyhatom cserben azokat, akik bíznak bennem és tudom, ha megcsinálom, nagyon büszkék lesznek rám. És én is az leszek! Talán én leszek a legbüszkébb!

Ezek a gondolatok jártak a fejemben akkor is, amikor a 20. kör végén jártam. De ez sem volt elég. Ott lebegett előttem, hogy a következő célom a 10 km volt és már csak öt kör választ el ettől. Így tovább futottam.

Szóval, ahogy az elején írtam, hihetetlen dolog történt.

MA LEFUTOTTAM A 10km-T 57min 41s ALATT!!!

A köridők 5-ös körökre bontva:

1-5kör: 11min 14s

6-10kör: 11min 41s

11-15kör: 11min 41s

16-20kör: 11min 42s

21-25kör: 11min 21s

Ahogy lefutottam ezt a távot, egy újabb lehetőség nyílt meg előttem. Egy picit el is érzékenyültem, és percekig csak az eget bámultam.

Következő cél a 12km, vagyis 30 kör. Nem tudom mikor és nem tudom hogyan, de meg fogom csinálni!

Nem létezik akadály!

2. Futás...

Most jöttem haza a második futásomból.

Remekül ment és már ilyen rövid idő alatt is látható a fejlődés. Persze nagyban hozzájárul a dologhoz az a tény, hogy rettentően akarom csinálni. Valahogy a benti edzésekbe mostanában mindig beletörik a bicskám. De nem azért, mert nem tudom megcsinálni a gyakorlatokat, hanem mert egyszerűen képtelen vagyok egy órán át egy zárt szobában mozogni úgy, hogy közben odakinn verőfényes napsütés és jó idő vár. Hiába, a hosszú télnek ez az átka, most minden percet a szabadban akarok tölteni.

Na de vissza a futáshoz.

Szóval a mai futásom eredménye körönként:
   1. 2min 15s
   2. 2min 17s
   3. 2min 19s
   4. 2min 16s
   5. 2min 17s
   6.2min 18s
   7. 2min 16s
   8. 2min 15s
   9. 2min 16s
   10. 2min 15s
   11. 2min 17s
   12. 2min 14s
   13. 2min 13s
   14. 2min 14s
   15. 2min 12s
   16. 2min 14s
   17. 2min 14s
   18. 2min 10s

Összesen 7200 méter 40min 40s alatt. Új rekord és új csúcs. Az a poén, hogy még bírtam volna futni. Nem sokat, de még egy-két kör ment volna. Természetesen nem akartam a végsőkig kimerülni, fő a fokozatosság.

Tervem a következő: 2 héten belül lefutni a 10 km-t. Azt hiszem ez egy reális cél, és ha ez megvan, jöhet a 15km, majd a 21, vagyis a felmaratón. Bár azért nyilvánvaló, hogy a fejlődés már nem lesz ennyire látványos és türelmesnek is kell lennem. Ha mindez összejön megajándékozom magam egy igazi futócipővel.

De ez a jövő zenéje: http://www.youtube.com/watch?v=jySM0JU7yJk 

Fuss...

… az életedért, tartja a mondás és ez a mi olvasatunkban is teljesen helytálló!

Eddig bírtam. Ma megvolt az idei első futásom. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kimenjek a pályára futni egy jót, ebben a remek időben. Legszívesebben az összes mozgásformát, amit csinálok, kint csinálnám a szabadban.

Na de vissza a futáshoz. A 2013-as év legelső futása. Nagyon élveztem és rettentő jólesett.

Kíváncsi voltam, hogy a tavaly év végi teljesítményemhez képest miként fejlődtem. Meglepő módon a tavalyi leghosszabb távomat most elsőre sikerült teljesítenem. A vége 5000m lett mindösszesen 29min 46s alatt. Azt hiszem ez egy remek idő, magamhoz viszonyítva. Igaz tavaly 5 perccel hamarabb csináltam meg, de nekem ez így is tökéletes eredmény. Úgy éreztem, hogy birok még pár kört, de valahogy türtőztettem magam, elvégre holnap még munka és valahogy ki kell kászálódni reggel az ágyból.

Most ott tartok, hogy minden nap csak futnék. Hozzáteszem, hogy a téli Insanity nélkül nem sikerült volna ilyen formába lendülnöm, nagyon sokat javított a kondíciómon és hozzásegített a mai napi teljesítményemhez.

Aki teheti, menjen ki a szabadba. Fusson, mozogjon, vagy csak sétáljon egy jót!

Sokat akar a szarka...

… és remélem, elbírja a farka. :)

Bár a keddi napom elég rövid lett, mert már este fél 7-kor ágyban voltam, azért terveim vannak a jövőt illetően.

Először is egyelőre egy nap csúszásban vagyok az edzéseket illetően, tegnap a keddre betervezett mozgásformát csináltam, ma pedig a tegnapit fogom. Egyre inkább vágyom a szabadba, így elképzelhető, hogy egy-egy kardio edzést ki fogok váltani futással.

Aztán szeretnék sok helyre eljutni, bár sajnos úgy néz ki, hogy az anyagiak miatt nem fog minden összejönni. Szeretnék sok mozgással kapcsolatos rendezvényen részt venni és sok embert megismerni, köztük Nonót, akivel sajnos még nem sikerült személyesen találkoznom.

Lassacskán tervezzük egy baba jövetelét, azt hiszem erre is fel kell készülni. Szeretnénk, ha a jövő karácsonyt már hármasban ünnepelnénk.

A sok terv és teendő miatt sajnos nem mindig jut idő ideülnöm a gép elé, ezért az írásaimat van, hogy csak korán reggel (mint pl. most), vagy csak nagyon későn tudom majd közzétenni.

Minden esetre azon leszek, hogy egy tartalmas és felejthetetlen tavaszt, illetve nyarat tudhassak magam mögött. Ehhez elengedhetetlen az egészség és a mozgás.

Szóval hajrá!

Egy hét után...

Igen, eltelt egy hét, hogy nem jelent meg írás a blogomon.

Első sorban köszönet azoknak, akik így is minden nap látogatták az oldalt, ezzel erősítették bennem, hogy valamit mégiscsak jól csinálok.

Úgy tekintek vissza erre a hétre, mintha szabadságon lettem volna. Egy kicsikét el kellett vonulnom a nyilvánosság elöl és egy kicsit ki kellett kapcsolódnom úgy igazán fejben.

A hét első része egy kisebb felkészüléssel kezdődött, ugyanis letettem a horgászvizsgát. Így már én is tagja vagyok ennek a népes tábornak. Évek óta húzom, halasztom a dolgot, de most minden összejött, így sikerült megvalósítani.

A hét második fele pedig a hétvégi horgászatra való felkészüléssel telt. Mondanom sem kell, hogy a jó idő bennem is felkeltette a vágyat, hogy végre hódoljak az egyik hobbimnak. Olyan ez, mint futónak az első tavaszi futás, amit már nagyon vár vagy, hogy stílusos legyek olyan, mint kezdő aerobic edzőnek megtartani az első óráját.

Ami a legfontosabb, hogy a hét végén el is jutottam végre a vízpartra és eredményesen is szerepeltem.8db pontyot sikerült partra segítenem, ebből a legnagyobb 7kg-os volt. Mennyei érzés volt a kapásjelző hangját hallani a csodaszép tavaszi napsütésben.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kellően meg is kapott a nap, szóval most olyan a fejem, mint a paprika. De természetesen egy cseppet sem bánom.

Most pedig térjünk vissza az örök témánkhoz.

Az Insanity X-et a második szakasz első heténél hagytam abba. Mivel az elmúlt héten elmaradtak az edzések (az izomláz garantált lesz), így a héten innen folytatom. Ez a kis kikapcsolódás hihetetlen sok energiát szabadított fel bennem, szóval készen állok a második bevetésre.

Újra próbálom betartani a napi szintű edzéseket, az étrendet és rendszeres írásokkal segíteni az olvasókat (azért már hiányzott egy picit ez a kis „közösség”).

Itt a tavasz, a jó idő, most már tényleg nincs kifogás! Gyerünk mozogni!

28 nap után...

… vége az első szakasznak.

Mit is mondhatnék, voltak nehéz napok és küzdelmek, de összességében elég jól teljesítettem. A 28 nap alatt mindössze két gyakorlat maradt el. Egy Yoga X és egy Cardio Recovery. Azt hiszem ez a lemaradás behozható.

Egyébként is volt, hogy több nap kimaradt az edzésből, de ezeket sikerült bepótolnom. Volt, hogy zsinórban három nap csináltam napi két edzést. Az eleinte össze-vissza történő evéseket is sikerült újra kontrollálnom, szóval most minden rendben mehet tovább.

Jöhet a második nekifutás. Ez sem lesz egyszerű feladat, de állok elébe. Úgy néz ki sikerült súlytárcsákat szereznem és egy pár napon belül meg is kapom őket. Pont jó lesz, hogy egy kicsit növeljem az izmaimat.

Tudom, hogy még nagyobb lendülettel és elszántsággal kell nekifutnom ennek a résznek, hiszen anélkül mit sem ér az egész.

Soha nem szabad föladni, ezt már megtanultam. Lehet, hogy néha padlót fogunk, de tudni kell mindig felállni. És ha már felálltál legyőzhetetlenné válsz.

Azt is megtanultam, hogy ezek az edzések és mozgásformák nem csak a testemet erősítik, lelkileg és szellemileg is sokkal erősebb lettem!

A végére pedig egy elgondolkodtató gondolat:

„A bajnokok is voltak kezdők, csak nem adták fel.”

Yoga X 2...

Igen, megcsináltam!

Végre minden összejött ahhoz, hogy végig tudjam csinálni ezt a másfél órás blokkot. Hát elég hosszú volt, de végre elmondhatom, hogy életemben először jógáztam.

Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Jó érzés, hogy túl vagyok rajta, és kifejezetten jól érzem magam a gyakorlatok után. Fejben egy kicsit rendbe rakott, főleg a végén az a kis meditáció. Furcsa, mert régebben nem hittem az ilyesmiben.

A másik oldalról viszont, többször abba akartam hagyni, nekem egy kicsit monoton és unalmas volt. Hozzáteszem, hogy kezdő létemre volt pár olyan gyakorlat, amit nem tudtam megfelelően kivitelezni. Rá kellett jönnöm, hogy az izmaim nagyon merevek és be vannak állva.

Összességében mindenképpen hatásos, de azt hiszem, hogy reális véleményt tudjak mondani, ahhoz még végig kell csinálnom jó párszor ezt a mozgásformát.

Ezek után remélem alkalmam nyílik más edzésmódszereket és más fajta gyakorlatokat is kipróbálnom, ha lehetőségem lesz rá, semmiképpen nem fogom kihagyni.

Fölfelé az úton...

Igen, egy rövidke pihenő után ismét csak a cél lebeg a szemem előtt.

Újból 100%-osan élvezem a mozgás minden percét. Voltak időszakok, amikor „csak” azért edzettem, mert „muszáj” volt. Most újra elértem fejben azt a szintet, hogy tök jó minden. Az étkezésre is egyre jobban sikerül odafigyelnem, bár ezen mindig van mit fejlődni. Egy szó, mint száz remekül érzem magam.

Ennek jeléül ma egy Cardio Recovery-t kellett volna csinálnom, helyette Insane ABS-t csináltam. Meg kell mondjam, hogy nagyon élveztem. Hozzáteszem nagyon kemények a gyakorlatok, de most ez lesz a pluszmozgás. Szeretnék egy kicsit hasban is fejlődni. Persze tartom magam a tervhez, de ha van lehetőségem egy kicsit többet edzeni, akkor biztosan ez lesz az, amivel kitöltöm az időt.

Mostanában már szinte örök problémának nevezném az időjárást, de ezt is kénytelen vagyok átvészelni. Nekem valahogy úgy sikerül, hogy az a tervem, hogy amikor jön a jó idő, akkorra már szeretnék úgy kinézni, ahogyan azt elképzeltem. Így olyan mintha kaptam volna pár napot pluszba, hogy elérjem, amit akarok. Azért már jöhetne a tavasz!

Addig is Insanity+P90X!

Tudni kell megállni...

Ez a pillanat most jött el.

Ma délelőtt megcsináltam a mára tervezett edzést és rá kellett jönnöm, hogy egy kicsit talán túlzásba vittem a mozgást. Eléggé fáradtnak érzem magam, szóval azt hiszem ennyi elég volt mára. Így is szépen behoztam a lemaradásom egy részét, a többit meghagyom legközelebbre.

Jövő héttől próbálok egy kicsit az étkezésre is odafigyelni. Este 6 után már nem akarok enni és délután is lehetőség szerint csak fehérjét. Nem tudom hogy fog sikerülni, remélem minden rendben lesz.

Két hónap múlva esküvőre vagyunk hivatalosak és addigra egy kicsit rendbe kell szednem magam. Ott úgysem fogok tudni odafigyelni a kajára, és őszintén szólva akkor este nem is akarok. Kövezzen meg aki másként csinálná ezt a dolgot.

Nemsokára indulok locsolkodni. Ildi anyukájához, mamához és anyuhoz megyek. Aztán haza, pihenek még egy kicsit, hiszen holnap visszatérünk a munkához.

Mindenkinek sok locsolót, aki még nem kapott kölnit, aki pedig már túl van rajta, annak további kellemes húsvéti ünnepeket és boldog nyuszit kívánok.

Ünnepi edzések...

Hát igen, a jó alak eléréséhez vezető úton nincsenek pihenők.

Bár húsvét első napja van, én már túl vagyok a mára tervezett pótedzésen. Jelentem a tegnap délutáni edzés is sikeresen lezajlott, így jelen pillanatban az elmúlt másfél napot 100%-osan teljesítettem. A mai napra kiírt pihenő napomat két erőteljes edzéssel váltom ki, így már csak három nap maradt, amit be kell pótolnom. Már kellett nagyon ez a mozgás. Sajna az étkezésre most nem sikerül kellőképpen odafigyelnem, fel tudnék falni egy egész hűtőt, de ezt betudom a napi két edzésnek, hiszen ehhez több energia kell. Majd, ha az idő engedi és visszaállok a napi egy mozgásra, akkor már jobban fog menni ez a kaja téma is. Nyár közepére csúcsformában leszek!!!

Azért a mozgás mellett kell egy kis kikapcsolódás is, hiszen nem lehet mindig csak edzeni. Ezeket a „szabadidőket” a tavaszi horgászat előkészítésével töltöm. Már alig várom, hogy ki tudjak menni a természetbe és pecázhassak egy jót. Hiába mindenkinek megvan a maga kis hobbija, nekem megadatott, hogy kettő is van, amit szívvel, lélekkel tudok csinálni. Néha előfordul, hogy le kell mondanom az egyikről ahhoz, hogy a másikat is tudjam csinálni, de teljesen semelyikről nem tudnék lemondani. Meg kell találni a középutat, mint mindenben, azt hiszem ez itt is igaz. Terveim közt szerepel egy többnapos horgászat, ahol a nap egyes részeiben edzéssel tölteném ki a kapástalan időszakokat. Bár egy horgász álma, hogy ne legyenek ilyen időszakok, a természet azért elég kiszámíthatatlan.

Az ünnep hátralévő részében tervezek még egy kis filmnézést a párommal, egy kis délutáni szunyókálást, családlátogatást. Tudom, hogy 1000-szer leírtam, de már csak az időjárásnak kellene javulnia, azonban erre még várni kell. Sebaj, remélem emiatt a nyár jó meleg és csapadékmentes lesz.

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Huh...

Végre egy kis szusszanásnyi szünet.

Az elmúlt napok időjárása és a sok meló nem kedvezett nekem. Nem kifogásokat akarok keresni, de egy nap 24 órából áll és ebbe kell belesűríteni mindent.

Az elmaradt edzéseket elkezdtem behozni. Ma délelőtt bepótoltam egy múlt hétről elnapolt edzést. Délután pedig jön a mára betervezett mozgásforma. Bár egy kicsit meghúzódott a combtövem, azért remélem délutánra már nem fog akadályozni a feladataim elvégzésében.

Közeledik a húsvét és nekem egy cseppet sincs húsvéti hangulatom. Nem tudom, miért van ez, de ez van. Semmi rosszkedv vagy ilyesmi nincs, egyszerűen nem érzem át ezt az egészet. Na mindegy.

A következő 3 napot arra használom fel, hogy teljesen utolérjem magam, hiszen a lelkem csak ekkor lesz nyugodt. Ha úgy lennék vele, hogy ez a pár nap nem nagy kiesés, akkor jövő héten és azután is elmaradnának az edzések. Ez pedig nagy felelőtlenség lenne. Bár a napokban a családommal is szeretnék eltölteni néhány órát, úgy gondolom megoldható lesz ez az egész.

Minden esetre nagyon kellett már nekem ez a kis pihenés. Maximális lelkesedéssel és akarattal vágok neki a mai „megmérettetésnek”!

Rohanás...

Az utóbbi napokban sajna megint kevés szabadidőm volt.

Meló van, aztán még meg kell csinálni az egyéb dolgokat is. De nem csüggedek, most lesz 3 napom arra, hogy kipihenjem magam, behozzam a lemaradásomat, együtt töltsek egy kis időt a párommal és a családdal és, hogy a következő bejegyzésemben egy tartalmasabb írást tudjak írni.

Na, de ez az élet rendje. Várom a tavaszt is mint mindenki és biztos, hogy ez is befolyásolja a mindennapomat. 

De bizakodó vagyok. A következő jelentkezésemkor bővebb bejegyzést olvashatnak a kedves olvasók.

Addig is mozogni és egészségesen táplálkozni!

Nem hiszem el...

Ennek soha nem lesz vége?!

Nem elég, hogy hideg van, még ez a fránya hó is esik megállás nélkül. Már hetek óta a tavaszt várom, erre visszatért a tél. Nagyon mérges és csalódott vagyok. A mai edzésem kiváltottam egy kis hólapátolással. Teljesen kivagyok. El se akartam hinni, de elfáradtam és biztos hülyén fog hangzani, de a mozgás része jólesett!

Itt az élő példa, hogy váltogatni kell a mozgásformákat, mert hiába hatékony egy edzés, azért hozzá lehet szokni egy bizonyos fokig. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy teljesen jól helyettesítettem az edzésem, hiszen az mégis csak intenzívebb és koncentráltabb mozgás. Minden esetre elég volt a mai napból.

Azért történt egy kis jó is velem. A minap megkeresett egy hölgy, aki tanácsot és segítséget kért tőlem. Egyszerűen boldog voltam, hogy van legalább egy olyan ember, aki hisz bennem, hisz abban, hogy tudok neki segíteni. Ennél nagyobb elismerés nem kell nekem azért amit elértem. Itt szeretném neki megköszönni és tudatni mindenkivel, hogy akinek tudok, annak segítek.

Mindenkinek tisztelet, aki képes volt ebben a rossz időben is a maximumot kihozni magából. Én egy kicsit csaltam, de azt hiszem ez még belefér és tudom, hogyha egyszer végre eljön a jó idő, be fogom pótolni ezeket a kisebb kihagyásokat és a végére meg lesz a kellő edzésszám.

"Ha fel akarod adni, jusson eszedbe, hogy eddig miért tartottál ki!"

Idő, idő, idő...

Na, ez az, amiből igen kevés van.

Ma el kellett mennem Szegedre, szóval igen mozgalmas volt a nap. Most értünk haza pár perce, most evés aztán alvás.

A hétvégém eléggé felborult, de behozom a lemaradást. Holnap talán ide is tudok egy kicsit terjedelmesebbet írni. Már várom a holnapi edzést is!

Addig is New Life!

Pihenés után...

Tapasztalatból mondom, hogy tényleg sokat jelent a pihenés.

Bár tegnap nem aludtam 8 órakor. Fél 8-kor már javában durmoltam. Hiába a szervezet jelzett. És hihetetlen, hogy ma mennyivel jobban bírtam az egész napot. Sokkal energikusabb voltam, nem voltam olyan álmos…stb.

Ennek örömére, még arra is volt erőm, hogy elővegyem a horgászfelszerelésemet és felkészüljek az idei évre.

A szabadban nem csak mozogni jó, hanem pihenni is. Nagyon kellene már az a tavaszias időjárás, de sajnos még várnunk kell rá minimum egy hetet. Aztán talán javulás várható.

Minden esetre idebenn düböröghet tovább az edzés addig, amíg végre ki nem szabadulhatunk a jó időre.

Holnap ismét Insanity, aztán vasárnap megpróbálkozom a jógával.

Pihennem kell...

Sokat tanakodtam, hogy a mai napon pihenjek vagy sem.

Mára jóga lett volna, azért is döntöttem úgy, hogy pihenek. Elképesztő fáradtság és álmosság jött rám a mai nap. Sok volt a meló is a héten és holnap korábban is kell kelnem a szokásosnál.

Ráadásul ma (is) olvastam, hogy meg kell lennie a kellő pihenésnek. Hát én ennek most eleget teszek és szerintem már 8 órakor aludni fogok. Nincs más választásom, totál kimerültem.

Ez a jóga dolog nem akar nekem összejönni, pedig tényleg érdekel, hogy miként hatna rám. Talán vasárnap, majd megcsinálom, akkor úgyis választási lehetőségem van, hogy pihenek vagy nyújtok. A nyújtást lehet kiváltom a jógával. De ne szaladjunk előre.

Holnap nem lesz kifogás, edzenem kell! Így is egy kicsit rosszul érzem magam, hogy ma nem csináltam semmit, de egyszerűen pihennem kell.

Szóval holnaptól ismét 120%!!!

Rohanás...

Ma egész nap szaladgálás volt. Bent a munkahelyen is sok volt a meló, későn is jöttem el. Azután anyáékhoz is el kellett menni és most itthon vagyok végre.

Általában az edzések után szoktam megírni a blogot, amolyan lezárásként, most azonban kénytelen vagyok előtte, mert nem tudom, hogy mikorra végzek. Egy fél óra múlva elkezdem az edzést, ami 80 perc körül van. Szóval 9 előtt nem kerülök ágyba. Az a baj, hogy holnap korán kelek.

De nem érdekel, az edzésnek meg kell lennie. Így most megyek átöltözni és felkészülni egy újabb küzdelemre, amit meg fogok nyerni!

"Megoldást vagy kifogást keresel??
Csak az egyiket lehet, úgyhogy dönts most!"

Látható változások...

Mint tudjuk az intenzív edzések idővel meghozzák gyümölcsüket.

Szerencsére rajtam is láthatóak ennek jelei. Az elején, amikor elkezdtem ezt az egészet először a karom formálódott. Megjelentek az első izmok körvonalai, kezdett kirajzolódni a bicepsz és a tricepsz. Később a lábam kezdett változni. Csökkent a combom kerülete és itt is látszódtak az izmosodás „tünetei”. Majd jött a fenék és a has, ahol szintén ez volt a helyzet.

Azonban ezek egy idő után úgy éreztem, hogy megálltak. Most már tudom, hogy ez nem így van, csak most már lassabban változnak, fejlődnek.

Egy jelentősebb változás azért most is van. Ez nem más, mint a vállam.

A minap vettem észre, hogy szép gömbölyűre formálódott. Magam sem hittem el, amit látok. A vállam mindig is gyenge volt, de végre ő is el kezdett fejlődni. Most aztán nagy az öröm! Kell ennél jobb motiváció?

Mert az a legfontosabb. Legyen miért csinálni! Legyen egy cél, amit igazán akarunk!

Megint hétfő...

… aminek kifejezetten örülök.

Tudom, most sokan furcsán néznek ezekre a szavakra, de én tényleg örülök. Újra edzhettem egy jót! Már túl vagyok rajta és egyre jobban élvezem. De ezt már mondtam, azt hiszem, szavakkal már nem lehet fokozni.

Éppen örömmel látom, hogy Nonó egy tábort akar szervezni nyárra. Amolyan „fitteset”! Kimondottan boldog lennék, ha összejönne, hiszen nem volt még alkalmam együtt edzeni más emberekkel, de szívesen kipróbálnám. Nem mellesleg beillene egy amolyan nyaralásféleségnek is. Mint már régebben említettem vizuális típus vagyok, így már magam előtt látom az egészet. A szívem fájdul bele, amikor eszembe jut, hogy milyen messze van még! Minden esetre remélem sikerül összehoznia ezt az egészet, egy biztos, tőlem minden támogatást megkap!

Addig is marad a testedzés. Elvégre június 1.-jén hivatalosak vagyunk a gyermekkori barátom esküvőjére és addigra bomba formában kell lennünk.

Ezek után a pozitív történések után, ki az, aki azt meri állítani, hogy ez a hétfő borzalmas. Hát én biztosan nem, és így indulok neki a keddnek is, és az egész hétnek, sőt az egész életnek!

Bár ez nem egy Unicum reklám, de

„csak pozitívan!”

Az első hét után...

Kijelenthetem, hogy egy remek héten vagyok túl.

Újra embernek érzem magam. Újra keresem a kihívásokat és újabb terveim vannak. Várom a következő hetet, hogy ismét a legnagyobb elszántsággal bele vethessem magam az intenzív edzésekbe. Hiába, nekem ez lett az életem.

Most biztos sokan mondják, hogy nagy szavakat használok, meg hogy úgysem úgy lesz az, ahogyan elképzelem. Lehet, hogy valóban nem úgy fog alakulni az életem, ahogyan elterveztem, de abban biztos lehet mindenki, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a tervek ne csak tervek legyenek, hanem az életem részei.

Sok mindenre megtanított engem az új életmód. Megtanultam küzdeni a dolgokért, most már tudom értékelni a befektettet munkát. Megtanultam pozitívan látni és élni az életemet. Megtanultam, hogy az összefogás és a közös életszemlélet segíthet az embereknek. Megtanultam tisztelni és fölnézni a másikra és megtanultam nem lenézni a másikat. Megtanultam, hogy mikor mit ehetek és hogy melyek a legjobb edzésformák. Megtanultam örülni a sikereimnek és mások sikereinek.

Azonban a tanulásnak még korán sincs vége.

Minden egyes felülésnél és fekvőtámasznál csak egy valami jár a fejemben, mégpedig az, hogy mindent tudni akarok erről az életmódról.

26 éves vagyok. Talán túlkésőn kezdek bele ebbe az egészbe. Sajnos mostanra jött meg az eszem. Mindezek ellenére elszánt vagyok és tudom, hogy sokan segítenek a céljaim elérésében.

Ezekkel a gondolatokkal kezdek neki a jövő hétnek és leszek még intenzívebb, még kitartóbb.

„Soha nem leszel magaddal 100%-osan megelégedve.

De ahhoz, hogy közelíts ahhoz, 100%-osan oda kell tenni magad!”

Újra Insanity...

A mai nap ismét Insanity volt. Hát kellőképpen elfáradtam. Pure Cardio & ABS! Az első szakaszt egy kicsit jobban megnyomtam, így a végére kimerültem. De természetesen végig csináltam. Nincs kifogás, nincs fáradtság, nincs semmi, csak a mindennapi mozgás!

A kaja ma is rendben volt. Reggelire maradt még a tonhalas krémből, így azt ettem meg két szelet Slim kenyérrel, ebéd sárgaborsó leves és rántott hús krumplival. Uzsi két szelet 81%-os étcsoki és egy adag tejfölös túró, edzés után turmix, vacsora 5-6 szelet tavaszi felvágott.

Bár most egy kicsit még éhes vagyok, lehet, hogy eszem még valamit.

Tervbe van, hogy a következő hónapban több kiegészítőt akarok szedni. Fehérjét, multi vitamint, kalciumot, magnéziumot, c vitamint, omega 3-at és egy kis glutamint. Már régen tervezem egy hónapra kipróbálni ilyen összetettebb étrend kiegészítőket. Az a baj, hogy terv van sok, de sajnos nem lehet mindent egyszerre. Nem baj, kivárom, elvégre lefogyni sem egyik napról a másikra sikerült!

Türelem, kitartás, akarat!

"Kell egy kis áramszünet..."

… mondja a dal, de ma igazán nem jókor jött.

Ma egész nap nem volt áram az egész lépcsőházban. Azt terveztem, hogy dél előtt leedzek így hamar meg lesz a mai mozgás. Mivel nem tudtam bekapcsolni a számítógépet, így borult minden. Ráadásul a nagy mennyiségű hónak köszönhetően hólapátolás és autóról való hó seprés volt a dél előtti program.

Azután anyáéknál ebéd, utána haza és a még mindig áram nélküli házban szunyókáltunk egy órácskát.

Felkelés után jöttek apáék felköszöntötték Ildit és Nikit. Beszélgetés este fél 7-ig. Közben visszajött az áram. Ahogy elmentek még egy mai utolsó autósepregetés és kezdődhetett az edzés.

Ma P90X volt terítéken, azon belül láb és hát megspékelve egy kis hassal. Jól ment, a lábamat már régen nem edzettem meg ennyire, holnapra tuti az izomláz.

A mai étkezésemre büszke vagyok, mert anyáéknál nem könnyű megállni, hogy ne egye túl magát az ember. Nekem is most sikerült először.

Reggeli két szelet Slim kenyér megkenve tonhalas krémmel (házilag csináltuk, tonhal konzerv, főtt tojás, kicsi majonéz, pici só, pici bors, egy kis sajtkrém meg egy kis kanál vaj), ebéd anyáéknál gyöngyi leves (csak a leve egy főtt répával), bacon-be göngyölt csirkemáj 3-4 darab, kicsi fasírtgolyók 2-3 db, köretnek pedig párolt zöldségkeverék. Ami a legfontosabb, hogy süteményt nem ettem, pedig volt választék bőven. Uzsonna 3 kocka 81%-os ét csoki, edzés után egy fehérje turmix.

Igaz, hogy az átlagnál több volt egy kicsit a kaja, de szerintem tök jól csináltam.

Holnap Insanity következik, egy kicsit pőrgősebbre vesszük a figurát.

Yoga X...

A mai napra jóga volt betervezve.

Ma jött haza tesókám és egyébként is sokáig dolgoztam. Utána indulás boltba, majd el anyáékhoz, onnan haza. Este fél 7-re voltunk otthon. Egy kis beszélgetés és 7 óra után végre sikerült elkezdenem a jógát.

Hát vegyes érzelmeim vannak ezzel a mozgásformával kapcsolatban. Elég furcsa, hogy a pörgős edzések után itt nem a tempón van a hangsúly. Azonban senki se higgye, hogy egyszerű megcsinálni. Ma egy másfél órás jóga lett volna, de az idő hiánya miatt sajnos csak kb. a felét sikerült megcsinálnom, ami olyan 40-45 perc körül lehetett. Legközelebb bepótolom a többit!:) 

Érdekes, hogy régebben nagyon ellene voltam és lehet, hogy ezután sem lesz a kedvencem, de időközönként szerintem be fogok iktatni egy ilyen edzést. Mivel az edzésterv alapján minden héten, csütörtökön ez van, ezért nem is lesz nehéz tartani magam hozzá.

Igazi véleményt egy pár alkalom múlva tudok mondani, hiszen nekem ez újdonság. De ha meglesz a kellő tapasztalatom ígérem, beszámolok mindenről.

Mai evészet: felkelés után egy körte, reggelire egy csirkemell sonkás szendvics két kicsi retekkel, ebéd pár kanál paradicsomleves és Stefánia vagdalt petrezselymes burgonyával és rizzsel (nem kell nagy adagra gondolni), Uzsonna egy kocka 81%-os étcsokoládé, egy szelet sonka, vacsora tejfölös túró.

Holnap ebéd anyáéknál, próbálok nem sokat enni, náluk mindig nagyon nehéz ellenállni a finom falatoknak.

Éljen az Insanity és a P90X!

A 3. napon...

A vártnál jobban teljesítettem.

Valahogy most energikusabb vagyok, mint tavaly év végén. Igazából nem tudom megmondani, hogy miért. Talán kellett ez a kis pihenő a szervezetemnek vagy egyszerűen ilyen hatással van rám a tavasz. Az is lehet, hogy a kezdeti lendület teszi, minden esetre nagyon élvezem ezt az egészet.

Ma ismételten P90X volt terítéken. Váll és karedzés. Sajnos növelnem kellene a súlyokat, de még nem sikerült beszereznem súlytárcsákat. Mindig közbe jön valami fontosabb, meg aztán ez az év eleje rendesen megviselte a pénztárcámat. De hátha majd következő hónapban belefér. Addig úgy sem nyugszom, amíg nem jön össze a dolog.

Mai evészetem a következőképpen alakult:  reggeli túró+tejföl (természetesen zsírszegények) egy kis édesítővel, ebéd egy adag rakott krumpli (levest nem ettem, mert nagyon zsíros volt), edzés után egy turmix majd egy újabb adag túró tejföllel.

Érdekes, hogy így is elég jól megy az edzés.

Hétvégén majd pótolom egy kicsit a szénhidrátot, mert tesóm jön haza. Ma van a születésnapja és hétvégére haza jön. Ezúton kívánok neki még vagy 100 ilyen napot az életébe, szóval Isten éltesse sokáig.

Röviden ennyi fért bele a mai napba, hétvégére terveztem egy kis futást, de azt hiszem, elnapolom egy kicsit, mert nagyon hideget mond. Pedig nővérkémmel futottunk volna egy jót. De sebaj, majd legközelebb.

Egy kis inspiráció mindenkinek:

"Soha ne add fel az álmaidat csak azért, mert időbe telik elérni.
  Az idő mindentől függetlenül múlik, úgyhogy használd ki okosan!"

Lassan, de biztosan...

A 2. nap is kipipálva. A mai edzés Insanity - Plyometric Cardio Circuit. Kemény 40 perc volt, bár nagyon energikus voltam, így nem éreztem annyira megterhelőnek. Azért a vége felé már kellőképpen elfáradtam.

Szóval lassan haladok a cél felé, de biztos utakon. Ez így jó lesz. Csak csinálni kell! Holnap nagyon későn tudok majd edzeni, ráadásul több mint 60 perc vár rám. Lehet, hogy belenyúlunk az este 9 órába is. De nem érdekel, meg fogom csinálni. Elszánt vagyok. És ha azt nézzük már csak 89 nap van hátra a programból :)

A mai étkezésem is rendben volt. Reggelire egy tonhal konzerv két szelet Slim kenyérrel, ebéd májgombóc leves és párizsi szelet, uzsira két szelet zsírszegény sajt plusz egy baromfi virsli, edzés után egy fehérje turmix, este pedig a Barcelona meccs mellé megeszek egy adag (250g) tejfölös túrót (most belecsempészek egy kis édesítőt is).

Kíváncsi leszek a holnapi napra, hiszen így a hét közepe felé, azért már fáradtabb az ember.

De természetesen mindent megteszek a cél érdekében.

Gyarló az ember...

… és mennyire buta. Itt vagyok például én.

Végigcsináltam háromhavi kemény edzésprogramot, eközben végig követtem a diétát, leadtam sok – sok kilót, sokkal jobban éreztem magam, mindennek ellenére mégsem voltam elég erős.

Mindösszesen 2 – 2,5 hét volt, amikor hanyagoltam a mozgást és nem figyeltem oda a táplálkozásra. Kilóban nem jött föl sok minden, kb. 3 kg, viszont elzsírosodtam és az alakom is átformálódott. Mennyire buta voltam. Képes voltam azt a sok kemény munkát föladni néhány napi bűnbeesésért.

De azért van ennek jó oldala is. Ilyenkor eszembe jut, hogy milyen is voltam kövéren. Az ízületeim és a derekam folyamatos fájdalomforrásként üzemeltek. A lábaimat nem tudtam úgy rakni, hogy ne dörzsölődjenek ki a combjaim. A folyamatos lihegés és izzadás mellett, a vérnyomásom is az egekben volt. De ezt nem akartam többé!

Hiszen ember vagyok!

Én irányítom a saját sorsomat. Hiszem, hogy a cél már mindenkinek adott, csak az oda vezető utat kell magunknak kitaposni. Több út is van, de hogy mi melyiken akarunk menni, az csakis rajtunk áll.

Megráztam magam és újra önmagam vagyok. Ezt a pár hetet, úgy tekintem, mint egyfajta kómát, amiből még időben sikerült fölébredtem.

Mint már említettem a mai naptól elkezdek egy újabb háromhavi edzésprogramot. Az Insanity és a P90X. Az Insanity - t már egyszer végigcsináltam, de a P90X-be már többször belekezdtem, de nem sikerült a végére jutnom. Talán majd így kombinálva. Tudom, hogy sikerülni fog. Újra csúcsformában leszek és büszke leszek arra, amit elértem, elérek.

Azt is megígérem, hogy soha többé nem lesz még egyszer ilyen időszak, amikor ennyire elengedem magam. Nem mondom, hogy nem fogok néha megenni egy szelet normál csokit, vagy egy normál péksüteményt és biztosan lesz olyan is, amikor kimarad egy-két nap az edzésből, de tudatosan fogok táplálkozni és mozogni. Persze ez erre a három hónapra nem vonatkozik. Itt nem lesz kifogás, nem lesz betegség.

A mai napi kaja:  Reggeli két szelet Slim kenyér, 3 virsli, egy fél paradicsom

                           Ebéd: csontleves (néhány kanál), töltött káposzta (a negyedét meghagytam)

                           Uzsonna: két vékony szelet zsírszegény sajt

                           Vacsora: zsírszegény túró egy kis zsírszegény tejföllel kikavarva (se édesítő,se semmi)

Az edzés pedig mell és hát volt a végén kiegészítve egy kis hassal.

Holnap folytatom, nem állíthat meg senki!

"Nyerni fogok! Nem azonnal, de mindenképpen!"

Holnap rám új nap vár...

... vagyis a lazulásnak vége!

Holnap reggeltől ismét maximálisan odafigyelek az étkezéseimre és az edzésekre. Egyszer már végig tudtam csinálni, biztosan újra sikerülni fog.

3 hónap. Ennyit kell első körben tudatosan és következetesen végigcsinálnom. Kombinálva az Insanity - t a P90X-szel. Nem egyszerű feladat, de tudom, hogy menni fog. Annyi erőt tudtok adni nekem, hogy nem is lesz annyira nehéz. Biztosan lesz olyan pont, amikor fel akarom adni. Tudom, hogy ezt egyedül kell végigcsinálnom, de mégis ott lesz velem mindenki, aki hisz bennem, hisz saját magában és hisz ebben az egészben.

Azt hiszem mára ez a rövid kis írás elég lesz, hiszen mindenki tudja, hogy miről van szó. Fejben rákészülök a következő időszakra.

Holnap egy új fejezet kezdődik, és a végére ismét csúcsformában leszek!

Rehabilitáció alatt...

Bizony még mindig nem tökéletes a látásom. Bár már sokat javult és szerintem még pár nap és újból tisztán fogok látni. Minden esetre jól megjártam.

A héten az edzések is kimaradtak, nem igazán akartam azt, hogy kijöjjön a szemem. Ezért egy kicsit most nem annyira jó minden. Ráadásul még olyan dolgokat is ettem, amiket nem igazán szabadna.

De erőt veszek magamon. Hogy honnan? Hát belőletek!

Nem akarok hiteltelenné válni és nem akarom, hogy azt higgye mindenki, hogy ez az egész, amit csináltam, nem más, mint egy tiszavirág életű fellángolás.

Még mindig hiszem, hogy bármit elérhetek. Az írásaim alatt, miközben ezeket a sorokat írom, nekem is nagy erőt ad ez az egész. A mai napig izgulok, hogy vajon van-e még olyan ember, akit érdekel, hogy mi történik velem. Félek, hogy mi lesz, ha nem írok minden nap. Vannak olyan időszakok, hogy nem történik semmi érdekes velem és, hogy ettől én még az vagyok-e, aki vagyok.

De hát ti pont ezért olvastok! Azért amilyen vagyok. Ha nem adnának nekem is erőt ezek az írások, ha nem izgulnék, hogy vajon látta-e ma valaki a blogom, és ha minden nap írnék csak azért mert muszáj, akkor az nem én lennék.

Ilyenkor jövök rá, hogy ki is vagyok valójában.

Itt most mindenkinek, aki olvas, megígérem, hogy jövő hét hétfőtől elkezdem és végigcsinálom az Insanity X-et, ami nem más, mint az Insanity és a P90X keveréke. És akit érdekel, az nyomon követheti az edzéseim beszámolóját itt a blogon. Persze nem minden nap, de izgulva!

Tehát a rehabilitációnak lassan vége, folytatódhat az egészséges táplálkozás és a mindent átmozgató edzések. Addig is fejben rákészülök.

„Akik úgy vélik, hogy nincs idejük a testmozgásra,

azok előbb-utóbb kénytelenek lesznek időt szakítani a betegségre!”

Az a bizonyos hétvége...

Hol is kezdjem.

Kezdem azzal, hogy sajnos a fotózást lemondták csütörtök este. Valami technikai probléma volt, hamar el kellett költözniük egy új helyre és ott nem tudtak ennyi idő alatt fotózásra alkalmas állapotokat fölállítani. De nyáron elvileg pótoljuk majd. Nem örültem neki, de már megszoktam, hogy amiben én benne vagyok, az nem mindig megy olyan egyszerűen.

Azért péntek reggel csak sikerült elindulnunk. Amint kiléptem az ajtón szembesülnöm kellett, hogy akkora köd volt, hogy az orromig sem láttam. Megfordult bennem az a gondolat, hogy induljunk később egy kicsit, de aztán mégis nekivágtunk. Az elején 40km/h csúcssebességgel száguldottunk, majd egy kicsit javult a helyzet, de végig ködben kellett utaznunk.

Fölértünk Pestre és kaptam egy sms-t, de nem volt időm megnézni, így amikorra elértük Érdet, megállatunk egy benzinkútnál, hogy elintézzem egyéb folyóügyeimet, amikor elolvastam az üzenetet.

Nonó írt, hogy nagyon beteg ő is és az egész család és sajnos nem tud fogadni bennünket. Azt hittem elsírom magam. Nem ő és nem is én tehettem róla és pont ez volt benne a legrosszabb. A remény mindenesetre megmaradt, hogy estére talán jobban lesz. Sajnos nem így történt. Nem tudott megjelenni a vacsorán. Eléggé elkeseredtem, de azért úgy éreztem, hogy nem tehetem meg a többiekkel, hogy ígéretem ellenére nem jelenek meg, így aztán párommal karöltve elmentünk a vacsorára.

Amit egyáltalán nem bántam meg. Nagyon jó volt a hangulat, közvetlenek voltak az emberkék és jó beszélgetések alakultak ki. Sok vicces történet és érdekes elbeszélés hangzott el. Mindenki bemutatkozott és elmondta, hogy honnan jött, miként talált rá erre a csoportra, és hogy mik a tervei.

Egy kicsit meg is voltam illetődve, nem egyszerű ennyi nő mellett, természetesen csak pozitív értelemben.

Szóval jól eltelt az este.

A végén közös fotózás, ahol történt egy kis baki, ugyanis az álbajusz, amit a fotó kedvéért vettünk föl, kicsúszott a kezemből és belecsapódott a szemembe. Sajnos ez rányomta a bélyegét az egész hétvégére.

A vacsi után átmentünk bulizni, de a fáradság és a fájdalom fölülkerekedett rajtam, így hamar eljöttünk.

Másnap nem sokat javult a helyzet a szememmel kapcsolatban. Nem volt mese Ildit el kellett vinnünk a fodrászhoz, ha már nekem nem jött össze minden, legalább neki meglegyen a vágya. Hála az égnek ezzel nem is volt probléma, sikerült új hajat varázsolni az én kis drágaságomnak. Azután városnézés, majd otthon egy kis pihi, este pedig buli, de itt sem voltunk sokáig, mert egyre jobban fájt a szemem. Másnap kelés, egész nap filmnézés meg döglés, aztán délután 4-kor elindultunk haza és este 6-ra haza is értünk. Fürdés és fekvés.

Mára már javult egy picit a szemem, de még pár nap a teljes gyógyulásig.

Azt hiszem, hogy ez a hét kimarad edzés szempontjából, bármilyen rossz is lesz. Nem akarom megerőltetni a szemeimet. Meg aztán nem is sokat pihentem a hétvégén.

Mindent összevetve, jól éreztük magunkat, és ha lehetőségünk lesz rá, akkor biztosan el fogunk menni minden egyes találkozóra, hiszen a jó hangulat garantált.

Röviden, tömören így zajlott a várva várt hétvége, néhol csalódottan, néhol fájdalommal, de mindenképpen pozitívan!

Már csak 1 nap...

… és indulunk a nagy útra! Rengeteg dolgom van még a mai napon.

Meg kell terveznem az útvonalat, hiszen nem jártam még autóval azon a környéken. Azután össze kell próbálnom a ruhákat, mit mivel vegyek föl majd a fotózáson. Azt hiszem ez nem lesz egy egyszerű dolog. Azután megyek és megtisztogatom az autónkat, ráfér egy kis takarítás, mosás! Majd újra haza. Borotválkozás, hajmosás, összepakolás.

Délután elmegyünk anyához, nagy utazás előtt kötelező a megjelenés! Azután jön apa, ahol szintén eltöltünk egy kis időt. Fél 4- kor irány a fodrászat, egy kis fazonigazítás. Estefelé pedig hivatalosak vagyunk Izáékhoz egy kis tanácsadásra, hogy mi várható a fotózáson, és Attila csinál is egy pár képet, csak, hogy szokjam a helyzetet, meg a vakut. Föl kell kötni a gatyát a Grafoto stúdiónak, mert Attila már kész profi fotós, szóval lesz összehasonlítási alapom. :)

Azután haza, biztos lesz még mit csinálni itthon, és korán le kellene feküdnünk, mert reggel 4 óra körül indulás Százhalombattára.

Ja, és be kellene iktatnom még egy edzést is, csak mert a hétvégén sajna nem lesz alkalmam rá!

Hát „röviden” ez vár rám a mai nap, azt hiszem hamar el fog telni, aztán holnaptól egy jó kis hosszú hétvége ígérkezik! Biztosan jól fogjuk magunkat érezni.

Este remélem ide jutok a gép elé és beszámolhatok a ma történtekről!

Addig is szép napot nektek!

Be vagyok sózva...

A héten megyek a fotózásra! Már alig várom. Valószínű, hogy a héten másról sem tudok majd beszélni, csakis arról, hogy egy remek hétvégének nézek elébe.

Bár egy kicsit izgulok is. Találkozhatok a Nonó életmód csoport tagjaival. Nem tudom, hogy hogyan fognak majd fogadni engem. Megfelelek – e az elvárásoknak és valóban olyannak fognak – e látni, mint amilyen vagyok, mint ahogyan az írásaimban megismerhettek.

Teljesen bombaformába akartam magam rázni, ám egy kisebb betegség sajnos keresztbe tett. Így egy – két kilóval nehezebb vagyok a versenysúlyomnál, de azért nem vészes. És így legalább motivál az is, hogy ha tavasz végén, nyár elején lesz egy újabb találkozó, akkor már 120% - osan vehetek részt rajta.

Végre a kicsi párom is új frizurát kap. Ezt kapja tőlem, amiért mellettem állt, amikor már én sem hittem magamban.

Hihetetlen ez az egész. Két évvel ezelőtt, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy fogyókúra verseny győzteseként ilyen sok emberrel ismerkedhetek meg. Nem gondoltam volna, hogy egy életmódváltás ilyen gyökeresen megváltoztathatja az életemet. Bár mindig vannak dolgok, amik vissza akarnak rántani a régi életemhez, de mindig van erőm továbblépni. És ezt az erőt azoktól az emberektől tanultam, akik mindig is bíztak és bízni fognak bennem.

A szeretetnél, a barátságnál, az összefogásnál és a segíteni akarásnál nagyobb erők nem léteznek.

Úgy érzem birtokában vagyok ezeknek az erőknek és pontosan ezért vagyok besózva!

Kivárom az én időm, mert tudom, hogy egyszer el fog jönni!

És akkor elmondhatom mindenkinek, hogy:

„látjátok, megcsináltam!”

Az agy és a test...

Az elmúlt napokban nagyon későn értem haza. Kicsit több a meló is, ezáltal az egyéb ügyes – bajos dolgaimat is kénytelen vagyok eltolni. Emiatt sajnos fölborult az egész rendszerem. Edzéseket nem tudom minden esetben elvégezi, mert túl fáradt vagyok hozzá. Ahhoz, hogy értelme legyen, többet kellene pihenni. A hét elején még viszonylag kipihentebb állapotban még csak csak sikerül, de a hét végén egyszerűen nem megy. Nehéz dolog ezt földolgoznom. Végre kezdtem beállni egy életmódra, erre borul minden.

A mozgáshiány mellé még az étkezésem is megkavarodott. Többet kell ennem, mert a szervezetem igényli a tápanyagot, hiszen valahonnan energiát kell biztosítani neki. Ráadásul este a megszokotthoz képest későn érek haza és néha ilyenkor becsúszik egy kis nem oda illő dolog is.

És mindez a fotózás előtt!

De nem keseredem el. Remélem, hogy hamarosan újra tudom élni a (most már mondhatom azt, hogy) régi életmódomat.

Hiába tudom agyban, hogy mi lenne a tökéletes, ha a testem ki van merülve! Furcsa párost alkotnak, egyik sem működik teljesen jól a másik nélkül.

Mindenesetre jövő hét végén pihenéssel próbálom egy kicsit kompenzálni a dolgot.

Korlátok közé szorítva...

Sajnos mi, akik fontosnak tartjuk az egészséges ételek fogyasztását, nem igazán tudjuk kielégíteni, mondjuk például az édesség utáni vágyunkat.

Hogy miért pont az édesség? Elmondom…

Ma sok volt a meló, utána még ezer dolgom volt és csak 7-re értem haza. A mai nap megmarad pihenőnapnak edzés szempontjából. Ilyenkor „szoktam” egy kis édességet fogyasztani. Azonban hiába megyek be bármelyik boltunkba, sajnos nem tudok valamelyest egészséges édességet vásárolni. És ettől teljesen kész vagyok. Miért ne érdemelhetnénk meg mi is, hogy válogassunk a finomabbnál finomabb nyalánkságok között. Éppen hogy csak egy kis saroknyi területen lehet cukorbetegek számára vásárolni egy – két édesítőt.

Miért nincs a kínálatban például hozzáadott cukor nélküli csokoládé vagy édesítővel és TK lisztből készült aprósütemények.

Nem volt mit tennem, vettem egy zacskó nápolyit, sajnos nagyon szeretem és egy zacskó tökmagot (az esti Barcelona meccshez jól fog jönni). Oké, hogy hála istennek nekem ezek a dolgok már valamelyest beleférnek, de akkor is! Én nem akartam ilyen dolgokat enni, de valahol muszáj volt kompenzálni az édesség utáni vágyat, hiszen ha most ennyit sem engedek meg magamnak, holnap sokkal rosszabb lenne a helyzet. És gondoljunk azokra, akiknek sajnos ez nem megengedhető. Tudom milyen érzés, volt idő, hogy nekem sem lehetett!

Sosem szerettem korlátok között élni. Olyan mintha egy magas kerítést húznának körém és tudom mi van túl rajta, de sohasem hagyhatom el a területet. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezen változtassanak!

Hála a sok lelkes és kitartó embernek egyre szélesebb körben hódít ez az egész életmódváltás.

Talán még megérem, hogy akár a szomszéd utcában lévő kisboltban is vásárolhatok magamnak szénhidrát csökkentett kenyeret vagy péksüteményt és édesítővel készült csokoládék széleskörű választékából válogathatok.

Tudd hol a helyed...

Sokan beleesünk abba a hibába, hogy sok pozitív energiától felbuzdulva nekilátunk egy olyan edzéstervnek és egy olyan étrendnek, amit hosszú távon sajnos nem tudunk betartani. Tudom miről beszélek, hiszen én is jártam már így.

Volt, hogy naponta akartam edzőterembe járni, meghatározni előre, hogy a napi 6 étkezésem miből fog állni, előre meghatározott időben elkezdeni az edzést, utána meginni a megfelelő fehérjeturmixot, vitamint és egyéb táplálék kiegészítőket.

Hamar, illetve időben rájöttem, hogy egyenlőre ez számomra kivitelezhetetlen. (Tapasztalatból mondom, hogy nagyon vissza tudja húzni az embert egy – egy ilyen szembesülés.) Elsősorban anyagi szempontból. Ki lehet jönni gazdaságosan úgy, hogy egészségesen étkezel, de be kell látni, hogy nem feltétlenül fogsz íz orgiákban részesülni. Ne értsen félre senki, nem azt mondom, hogy pénz nélkül nem lehet ízletesen főzni, sütni, de valljuk be, hogyha ki akarunk próbálni olyan ételeket, amik alapanyagai nem mindennaposak, annak ára van.

De a fő probléma nem is ebben rejlik.

A nagyobb gond az, hogy mi, átlagemberek egy munkahelyen vagyunk a hét nagy részében. Manapság ugye nem mi határozzuk meg, hogy mikor akarunk menni dolgozni. Így hiába is tervezzük meg előre például az edzésünk idejét, ha sűrűn közbejön valami. Nem beszélve azokról az előre nem tervezett „kis” apróságokról, hogy beteg lesz a gyerek, esetleg mi leszünk azok… stb.

Irigylem azokat az embereket, és ezt most teljesen jó értelemben mondom, akiknek ez az életük és sikerült az életmódjukat a munkájukká tenni. Bevallom nagy vágyam, egyszer nekem is ezen a vonalon létrehozni valami maradandót.

Tudom, hogy hol van most a helyem. De azt is tudom, hogy hol akarom, hogy legyen évek múlva. És ezért képes vagyok a végsőkig elmenni!

"Ha van erőd belevágni, legyen erőd a végsőkig küzdeni!"

Megkésve bár, de törve nem...

Sajnálom, hogy ilyen későn tudtam jelentkezni, de egy picit el vagyok csúszva. Az edzéseket is kihagytam egy pár napja (emiatt egy kicsit rosszul is érzem magam), de helyette sikerült szombaton este egy remek vacsorán részt vennem, ahonnan utolsó vendégként távoztunk.

Egy szó, mint száz, ma végre sikerült újra fölhúznom az edzőcipőt és kiadni magamból a MAXimumot. Merthogy Insanity Max Interval Circuit volt a menü. Holnapra garantált az izomláz, de nem érdekel! Sőt, már várom is, hogy újra érezzem az izmaimat. Látványosan megnőtt a pocakom, amit gyorsan vissza kell lapítanom, mert két hét múlva megyünk a fotózásra! Addigra újra csúcs formában kell lennem.

Úgy érzem átevickéltem a nehézségeken, a februári letargián és a kedvtelenségen és végre újra látom a boldog jövőt! A héten a párom sajnos délután dolgozik, így elég keveset látjuk egymást. Ez azonban lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit rendezzem a soraimat. A délutáni edzések után és a blogom megírását követően minden nap okosodom, fejlődöm és építkezem. Töretlen lelkesedéssel vetem bele magam a „testépítés” tudományába. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy hosszú folyamat, de türelmes vagyok.

Várom, hogy sok embert megismerhessek, tapasztalatokat cseréljünk, tanuljak és tanítsak! Minden energiámat befektetem ezekbe a dolgokba, mert tudom, hogy ez a világ nekem így lesz kerek.

Idővel elhatalmasodik az egészséges életmód, mindenhol lehet majd kapni egészséges péktermékeket, az emberek valamilyen fitness, aerobic vagy bármilyen más mozgással kapcsolatos tevékenységet fognak űzni és ezeknek a mozgásformáknak a helyszinei közösségeket fognak kovácsolni. 

Szép kis jövőkép. Talán meg sem érem, de azon leszek, hogy bármilyen módon részt vehessek eme remek jövőkép kialakulásának.

Most pedig gyerünk regenerálódni.

"Apró lánggal is hatalmas máglya gyújtható"

Tavaszváró gondolatok...

Kicsit várom a tavaszt. Kicsit elegem van már a télből. Kicsit vágyódom a természetbe!

Gondolom, sokan vagyunk így ezzel. Eléggé visszavet ez a február mindenben. Hozzáteszem, hogy a munkám miatt sem jut annyi idő magamra (sajnos). Elmaradnak az edzések és többet is eszem egy picit. De ma itt nálunk már láttam a tavasz első jeleit. Délután szépen sütött a nap. Egy kicsit még le van gyengülve, de majd őt is rávesszük egy jó kis Insanity - re. Két hónap és olyan ereje lesz, mint még soha. És természetesen nekem is. Félreértés ne legyen, nem adtam fel a céljaim, csak most stagnálok. Egy pár nap erőgyűjtés következik.

Azután belecsapunk a lecsóba! Amint az idő engedi, elkezdek minimum heti kétszer futni. Ehhez hozzájönnek az erősítő edzések, amit talán már konditeremben fogok tudni végezni. A maradék szabadnapokat pedig kitöltöm egy kis cardio – val és pihenőnappal.

De a pihenőnapokra is vannak tervek. Várom, hogy ebben az évben először el tudjak menni horgászni. Hihetetlen jó érzés, amikor egy erős halat fáraszthatok, tudván, hogy bármikor legyőzhet, ha nem vagyok elég türelmes és okos. Amikor partra segítek egy halat és megtörténik a fotózás, örömmel juttatom vissza éltető elemébe! Nem vagyok nagy halevő, nem is ezért horgászom. Azt az érzést viszont nem tudom leírni, amikor meghallom az elektromos kapásjelző hangját. Az adrenalin az egekbe szökik!!! Ebből is látszik milyen nagyszerű dolgokat képes adni a természet nekünk földi halandóknak.

Egy szó mint száz, legyen végre tavasz!

Addig is tegyünk meg mindent az egészségünkért, táplálkozzunk helyesen és mozogjunk rendszeresen.

Én is ezt fogom tenni!

Mindent bele....

Nahát, ma aztán tényleg mindent beleadtam. Az egész napom úgy telt, hogy teljesen le voltam gyengülve, egyszóval nagyon fáradtak éreztem magam.

Aztán hazaértem, ettem pár falatot (két – három szelet csirkemell sonkát, egy pár kanál rizzsel), pihentem egy órácskát és elkezdődött az edzés. Megígértem a beteg kolléganőmnek, hogy helyette is fogok ma mozogni! És ez így is történt!

Nem tudtam, hogy ma mit fogok tornázni, belenéztem az Insanity videókba és meg is lett a kiválasztott. A mai komplett edzés videó neve: Max Cardio Conditioning! Remek kis összeállítás! A végsőkig harcoltam és meglepetésemre nagyon jól bírtam a végéig. Olyannyira, hogy ahogy befejeztem utána azonnal beraktam a Cardio Abs – t is, csak hogy a hasamat is megedzem egy kicsikét.

Összesen 63 perc! Egy órácska a napból!

Alig várom, hogy egy kicsit jobb idő legyen, hiszen beindul a futószezon. Egy szép vasárnap délelőtti futás és egy délutáni Insanity vagy P90X bearanyozza az egész hetet!

Mindenkinek javaslom, hogy MINDENT BELE, de tényleg. Nincs is jobb egy fárasztó és kőkemény edzés után büszkén a tükörbe nézni és azt mondani, hogy:

Ma is megcsináltam!

A sport jótékony hatása...

Bizonyára rengetegszer hallottátok már, hogy a sportnak mennyi jó tulajdonsága van. Tudományosan alátámasztott álláspontok, kémiai képletek, melyek végbemennek a testünkben… stb.

Most nem ezeket szeretném leírni, hiszen ezeknek a dolgoknak bármelyik pillanatban utána lehet nézni az interneten.

Én a saját tapasztalatomat szeretném ezzel kapcsolatban elmondani:

Az utóbbi napokban egy kisebb letargiába kerültem, hogy miért is az igazából a mondanivaló szempontjából lényegtelen. Képtelennek éreztem magam, hogy bármilyen fajta pluszmozgást is csináljak. Sőt egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz, ha fölfalok egy halom csupa egészségtelen dolgot. Egy olyan mélypontba kerültem, amiben azt hiszem már sokan jártunk. A mai nap azonban erőt vettem magamon. Reggel a tükörbe néztem és azt kérdeztem: Normális vagy te? Mindent feladnál néhány rossz napért? Ekkor tudtam, hogy mi az, ami segíthet. Semmi más, csakis a mozgás. Sajnos meg kellett várnom a délutánt, mert reggel dolgozni kellett menni. Egész nap azon járt az agyam, hogy milyen jól fog esni végre egy jó kiadós edzés. Hazamentem, megettem a maradék haszontalan élelmiszert, vagyis megtisztítottam a konyhát, így újra egészséges ételek és alapanyagok vannak csak jelen. Vártam egy órácskát, hogy mégse tele gyomorral áljak neki az edzésnek, és végül nekiláttam!

Felemelő érzés volt. Minden egyes izzadságcseppben éreztem azokat a méreganyagokat, amiket az elmúlt pár napban bevittem a szervezetembe. Éreztem, ahogyan távoznak belőlem. És nem akartam abbahagyni!

És nem is fogom! Bizonyára életem során lesznek még ilyen pillanataim, de tudni fogom, hogy a sport, a mozgás, a fittness, a testépítés vagy nevezzük, aminek akarjuk, mindig ott lesz velem, hogy segítsen átvészelni ezeket az időszakokat.

Mondhatnak akármit, a saját testem nem hazudik! Neki csak én hazudhatok. Régen folyamatosan azt tettem, de megérdemli, hogy mindig őszinte legyek vele!

Reggeli gondolatok...

Ma korán keltem. Nem kell mennem dolgozni, de mégsem tudtam aludni. Az elmúlt napokban különböző akadályok nehezítették az életem. Úgy gondolom, hogy már mindenkinek volt része ilyesmiben.

Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy mindent jól csinál? Vajon az az út, amit eddig helyesnek gondolt, az valóban a jó út? Nem egyszerű ezeken a dolgokon túltenni magát az embernek. De azt hiszem, hogy ezért vagyunk emberek.

Szeretném, ha mindenki látná, hogy én sem vagyok más, nekem is vannak gondjaim, nekem sem fenékig tejfel az életem, de ezekkel a dolgokkal együtt kell élni. A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Ha jobban belegondolunk az életmódváltás is egy ilyen folyamat. El kell fogadnunk, hogy az egész életünket végig fogja kísérni és lehet, hogy sokszor érezzük majd azt, hogy mi erre nem vagyunk képesek. Vannak és lesznek olyan emberek, akik irigységből vagy csak önvédelemből fognak minket hátráltatni az elérni kívánt cél felé vezető úton.

Szeretném, ha az írásaim erőt és önbizalmat adnának azoknak az embereknek, akik elvesztették a hitüket ebben az egészben.

Egy kis elvonulás és elmélkedés után rájöttem arra, hogy én mindent jól csinálok. Legalábbis azt biztosan, ahogy az életemet próbálom jó irányba terelni. Amit elértem, azt már senki nem veheti el tőlem. Ezeket a dolgokat nem lehet pénzért megvásárolni. Nem kértem segítséget senkitől, mindenki, aki segített önmagától, csak egyszerű jólelkűségből és szeretetből tette. Próbálom ezt a szeretetet úgy megköszönni, hogy én is segítek azoknak az embereknek, akiknek szüksége van a támogatásra.

Ilyenkor látok tisztán.

Boldog vagyok! Van szerető párom, vannak barátaim, lefogytam 40kg – ot, egészséges életet élek, rendszeresen sportolok! Másra nincs is szükségem!

A mai nap meglátogat Budapesten élő gyermekkori barátom a leendő feleségével. Valószínű kilátogatunk a ma tartandó Kevi Böllértalálkozóra. Egy szép napot töltünk el együtt így négyen.

Azt hiszem nincs okom panaszra. A világ legszerencsésebb embere vagyok. Jövő héttől pedig még egy lapáttal ráteszek. A befektetett munka meg fogja hozni a gyümölcsét! Nem állíthat meg senki!

Korábbi bejegyzésemben olvashattátok az örök klasszikust, amit ennek a kis írásnak a végére szintén lejegyeznék:

„Ami nem öl meg, az megerősít!”